A budai Vár megújítását tűzte zászlajára a kormány, amikor meghirdette a palotát bő száz évvel ezelőtt nagyhatalmi jelképpé formáló építészről elnevezett Nemzeti Hauszmann Tervet. A tervbe vett munkálatok részleteiről egyelőre keveset tudni. Sorozatunkban azt igyekszünk bemutatni, milyen volt fénykorában a királyinak szánt palota és szűkebb környezete.
Az egykori királyi palota helyreállítása végső soron „kupolavitaként” került be a köztudatba. A közvélemény nagy része, azaz mindazok, akik előbb kénytelen-kelletlen hozzászoktak a kiégett, romos, hézagos tetejű Vár képéhez, akkor kapták fel igazán a fejüket, amikor egyszer csak eltűnt az épületről a romos kupola, és 1963-ra egy új, a régitől merőben eltérő formájú tetődísz nőtt ki a helyén. Az indulatok ekkor olyan magasra csaptak, hogy még a sajtóban is megindult a „társadalmi vita”.
 |
| A Hauszmann-féle eredeti tetődísz Forrás: fortepan.hu |
Pedig Hauszmann szecessziós-eklektikus kupolája is viszonylag új fejlemény volt a Várhegyen, igaz, a fényképezés huszadik század eleji elterjedése ezt a formát tette igazán ismertté. Az építész maga ezt az előzmény nélküli, a dupla hosszúságúra növelt homlokzatot koronázó elemet a hagyományőrzés kötelezettségével indokolta. Mint írta, „a Mária Terézia idejében bécsi barokk modorban épült palota már kegyeletből is megtartandó volt”, s a „nemesebb részletkiképzés” érdekében történt, hogy „a dunai homlokzat közepére hatalmas kupolát építettünk, mely a Habsburg-terem fölött emelkedik”. Ez azonban az épületen belül nem folytatódott kupolatérben, ily módon elsősorban díszítő szerepe volt, építészeti funkciót nem hordozott.
