A kocagombász eltéved

Egyszer a helyi nevezetességre, a tökmagolajra fókuszáló tökfesztivált szervez, máskor a Perecfesztiválon vezet falusétát Velemérben vagy Őrségi Lepkekaland címmel kalauzolja az érdeklődőket a környékbeli lepkék lenyűgöző világában. Nem mellesleg Parasztolimpiát is szervez, és most ne tessék elviccelni a dolgot, a Paraszt­olimpia komoly dolog. A tréfás versenyszámokból (úgy mint facsavarbecsavarás, elegánsabban: srófolás, továbbá bálagurítás, rönkhajítás, bigézés, bocskor berúgása magasan elhelyezett kosárba, létrafutás és hasonlók) álló vetélkedés igazi értelme összehozni az Őrség és a vele szomszédos országok, azaz a „hármas határ” természetvédelmi szakembereit, valamint vállalkozó kedvű lakosait.

Évente egyszer rendezik meg a nemzetközi Parasztolimpiát hol Magyarországon, hol Szlovéniában, hol meg Ausztriában. Ám évente négyszer megrendezik az Őrségi Parasztolimpiát is. A helyi érdekű viadal az úgynevezett szerek között zajlik, bár ez már megint hogyan hangzik: olimpia és „szerek”... De tényleg kizárólag csak a külföldi turisták kedvéért: az Őrségben nem utcák vannak, hanem dombokra épült házcsoportok, ott azokat hívják szereknek, nem pedig a sportteljesítményt növelő tablettákat.

2 (Retyezát)

Kevy Albert Kaposváron ­született, édesapja jogász volt, édesanyja a földhivatalnál dolgozott, a családnak körülbelül ennyi köze volt a földhöz. Kevy Albertnek később annál több lett. A zselici dombok bebarangolása közben szeretett bele a természetbe. Tízévesen hátizsákjába pakolta a Búvár-zsebkönyveket, a növény- és az állathatározót, kapott a szüleitől néhány szendvicset meg egy kulacs vizet, aztán irány a természet. Öt-tíz kilométereket járt be egyedül. A Tájak, korok, múzeumok mozgalom tagja lett, a család nyaralójában, Zselickislakon már gyerekkorában saját arborétumot hozott létre az édesapjával, őshonos gyümölcsfajtákat telepítettek.

Az erdőjárás mellett a szombathelyi főiskolán, történelem-népművelés szakon szerzett később tanári diplomát, amit egy közoktatási vezetői képesítés és a Pécsi Tudományegyetem turizmus-szakértői diplomája követett.

De számára a legfontosabb a természet maradt. Megszerzett tudását is a természet megóvása és a hagyományok életben tartása érdekében hasznosítja. Az Őrségi Nemzeti Park 2002-es megalakulása után egy évvel költözött Őriszentpéterre, azóta ott él családjával, az Őrségi Nemzeti Parkban végzett tevékenysége mellett több civil szervezet munkatársa, és a helyi Tourinform irodavezetője.

Fotó: A szerző felvétele

Ma is napokat tölt a természetben. Ilyenkor csak egy derékaljat és egy hálózsákot visz magával. Bebarangolta Magyarország fontosabb tájegységeit, a hazai nemzeti parkokat éppúgy, mint a Hargitát, a Retyezát mesés tájait, a Bihari-havasokat vagy Lengyelországban a Beszkidek hegyeit, a szlovák túraparadicsomokat és a Kárpátokat.

Ha Kevy Albertet Európa bármelyik erdejében találomra ledobják ejtőernyővel, egy esetben kerülhet bajba: ha fennakad egy fán. Mert úgy ismeri a növényeket, az állatokat és a természet kihívásait, mint a saját tenyerét.

Nem. Annál jobban.

Legfőképpen talán az Őrség zegzugait ismeri. Ennek a tudáshalmaznak köszönhetően néha embert ment. Segített már túra közben megsérült rovartudósnak, és segített az Őrségben eltűnt gombaszedőnek is, aki telefonon kért segítséget. Kevy Albert alaposan kifaggatta, milyen fákat lát maga körül, milyen növényeket, miféle dimbeket-dombokat, merről fúj a szél, aztán bólintott, útnak indult, és egy óra múlva ott állt a bajba került gombász mellett – egyébként Szlovéniában… Megnyugtatta kicsit, majd ránézett a kosarára, és halványan megcsóválta a fejét. Kidobta az addig gyűjtött mérgező gombákat, szedett helyette ehetőt, aztán hazakísérte a hálálkodó kocagombászt.

3 („rigászok”)

Kevés szabadidejében a helyi focicsapat legkisebb tagjainak oktatja a labdarúgás fortélyait, és arra igyekszik rávenni őket, hogy ne az ujjaik futkározzanak a számítógép billentyűin, hanem ők maguk futkározzanak a focipályán vagy a természetben.

Gyűjti a régi tárgyakat, de nem a saját gyönyörűségére, hanem a pityerszeri népi műemlékegyüttes házainak berendezéséhez. A napokban tett szert egy szépséges, korabeli katonaládára, valamint néhány régi ekére. Akad aztán olyan népi emlék is, amit nem sikerül megszereznie, azt megpróbálja saját maga rekonstruálni vagy valakivel elkészíttetni. Tavaly például a múlt század elején főúri vacsorákhoz rigókat vadászó erdőjárók eszközét fabrikáltatta meg ügyes kezű kollégájával. Mondjuk, nem tűnik rendes dolognak ez a rigóvadászat, de hát a történelem már csak ilyen: tele van csúnya részletekkel, otromba és ma már érthetetlen szokásokkal. A „rigászok” kicsi gallyakból kalitkát készítettek, fehér fagyöngyből kinyert ragaccsal bekent, úgynevezett lépes vesszőt helyeztek a belsejébe, aztán egy csalimadarat, amely behívta a többieket és azok ráragadtak a lépes vesszőre. Amikor összeragadt húsz-harminc madár, a „rigászok” vitték azokat a Batthyány gróféknak Körmendre vagy a Sigray gróféknak Iváncra; kész horror…

Kevy Albert másik hobbija a régi népi ételek elkészítése, s hogy ez a hobbi komoly szakértelemmel is párosul, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy már a gasztronómiai tévéműsorok szerkesztői is felfedezték. Így aztán hol a Gasztroangyal, hol a Most a Buday! című műsorban tűnt föl afféle őrségi házigazdaként, és nyilván arra is megkérik ilyenkor, hogy elmesélje, mondjuk, a régi dunai emberek útmutatása szerint, miképpen kell a pontyot két-három órán keresztül lassú bükkfaparázson sütni két falap közé szorítva, hogy az a legfinomabb legyen. Valamint faggatják arról is, amit az erdőben lakó sátoros cigányoktól tanult: mi a sárgás taplógomba, a géva elkészítésének legmesteribb módja. Mesél a királyvargányáról, ami rózsaszínes kalapjával mérgezőnek mutatja magát, pedig az egyik legfinomabb pörköltbevaló. Vagy az érdes tinóruról, amit az őrségiek ugyan elkerülnek, ám az olaszok sokat fizetnek egy-egy darabjáért.

4 (bölény)

Kevy Albert idegenforgalmi szakemberként, az Őrségi Nemzeti Park munkatársaként hosszú évekig próbálta felmérni, hogy az emberek valójában mit keresnek az Őrségben. Aztán arra jutott, hogy teljesen mindegy, hogy a habzó természetet veszik célba, a térség népművészetét, az Árpád-kori templomokat, az ökoturisztikai programokat, netán kerékpárra vagy lovas szekérre pattannak, esetleg csónakba ülnek a Rábán: valójában önmagukat keresik. Az önmagukban megbúvó harmóniát. Arra jutott: ezt a tájegységet az értékkereső emberek látogatják.

Ő pedig azért munkálkodik, hogy az emberek megtalálják, amit keresnek. Kollégáival gyalogos, kerékpáros, szekeres túrákat szervez az Őrségi Nemzetiségi Parkba, gondozza az őrségi népi műemlékegyüttest, ahol nemcsak a látvány attraktív, hanem a programok is. Melyek során meg lehet tanulni, hogy miként kell sütni az őrségi kerek perecet vagy hogyan kell sajtolni a tökmagolajat. De a programok során ki lehet próbálni népi játékokat is, valamint a pityerszeri tanösvényt, amely két évvel ezelőtt az Év Tanösvénye címet nyerte el. A séták alatt rá lehet csodálkozni a parlagi szamárra, az eurázsiai vadlovakra, újabban egy európai bölényre is. Be lehet kukkantani az Őrségi Nemzeti Park területén található Lápok Házába, megcsodálni a kereklevelű, rovaremésztő harmatfüvet vagy a tőzegepret. Végül pedig a jórészt Kevy Albert által szervezett, a bevezetőben említett rendezvények is csalogatják a látogatókat. A Parasztolimpia például. Ami lehet, hogy szerényebb, mint a közelgő riói, de amikor a bocskor szép ívben belerepül a magasan elhelyezett fonott kosárba, az öröm éppen akkora, mint amikor Londonban, a kosárlabdázók olimpiai döntőjében Kevin Durant szórta a triplákat a spanyolok kosarába.