Ezekből is látszik, hogy a 24 újrakezdői ugyanazzal a problémával néztek szembe, ami miatt végül is abba kellett hagyni annak idején a sorozatot: egyszerűen már nem volt hova emelni a tétet. Lassan már nem volt olyan fordulat, amelyet az alkotók már ne sütöttek volna el.
Jack úgy beszélt már az amerikai elnökkel, mintha a szomszédját hívta volna fel, és a beépített emberek menetrend szerinti leleplezése sem emelte már az adrenalinszintet. Az új, nem amerikai helyszín (London) hozott némi új színt, ahogy az örökös Los Angeles után Washington és New York is képes volt némi pluszra.
A Wembley gyepének felrobbantása még lehetett némi ironikus összekacsintás a régi rajongókkal, mint ahogy az ötödik évad kulcsszereplőinek visszahozása és a szálak lezárása is. Ám izgalmak terén már adósak maradtak az alkotók. Főként azok számára, akik az első naptól követték az elnyűhetetlen szövetségi ügynök életét, s akik már rutinból kiszúrják a lehetséges fordulatokat.
Még így is sikerült egy-két csavart elhelyezni a történetben, ami felidézte azokat az álmatlan éjszakákat, amikor egyszerűen nem lehetett elszakadni a képernyőtől, mert tudnunk kellett, hogy mit hoz a következő óra. A kreativitás hiányát sajnos a zárlat árulta el igazán: az alkotók képesek voltak idemásolni az ötödik évad végkifejletét. Csak a kínaiak helyett most az oroszok kaparintották meg Bauert. Ám akkor, a csúcsra járatott izgalomra egy nagyon gyönge évad következett (a sorozat egyértelmű mélypontja). És ez nem túl jó ómen senkinek.
Talán csak az utolsó két epizód csillantott fel valamit a régi 24 fényéből
A drónok eltérítésével támadó terrorizmus, bár képes volt némi aktualitással vegyes meglepetést hozni, a harmadik világháború és az amerikai elnök élete csak percekig volt igazán kérdéses, bár elvileg itt is elmentek a falig az alkotók: egy kínai anyahajó bánta mindezt. És nem is annyira Kiefer Sutherland fáradt el, mint inkább az annak idején úgy ünnepelt koncepció. Egyszerűen nincs több friss ötlet, amelyet rá lehetne húzni a sémára. Csak ötletecskék, amelyek még úgy-ahogy felszínen tartják a 24 univerzumát.
De már a legfőbb elvek is sérültek. A 24 részből 12 maradt az újraindításra, és ez csak úgy adott ki egy teljes napot, hogy az utolsó negyedórában, dramaturgiailag teljesen indokolatlanul, fél napot ugrott a cselekmény. Így kimaradt az a ziccer, hogy akár kontinenseket is átszelhettek volna a szereplők valós időben, ami mindenképpen újdonságot hozott volna a sorozat történetében. De fáradtabbak a párbeszédek, a gyorsan elhadart geopolitikai elemzések már karikatúraszerűek, és az amerikai elnök sem a régi már, legalábbis az első évadok Palmeréhez viszonyítva.
Talán csak az utolsó két epizód csillantott fel valamit a régi 24 fényéből, s talán ezek jelenthetnek némi reményt a továbbiakban. Hiszen a hírek szerint az alkotók mostanában ültek le tárgyalni a tévécsatorna vezetőségével a folytatás lehetőségéről.
Ha tippelnem kellene, akkor a folytatás mellett tenném le a garast, hiszen nem könnyű egy ilyen, díjak sokaságát hozó sikert csak úgy elbúcsúztatni. (A hírek szerint Jack Bauer feltámasztása már a Dexter alkotógárdáját is kezdi megihletni.) Hiszen Jack még nagyon is szerethető karakter, az a fajta, akinek az első pillanattól kezdve szorít a néző. S most Kate Morgan ügynök (Yvonne Strahovski) személyében igazi társat is kapott maga mellé, aki éppoly kemény és agyafúrt, mint ő. Bár tény, kissé hasonlít Renee Walker (Annie Wersching) karakterére, akinek halála miatt kezdett ámokfutásba Jack a nyolcadik évad végén. Mégis talán az ő párosuk lehet a kiút.
Persze mindez feltételes mód. Mert lassan minden rajongónak szembe kell néznie az elkerülhetetlennel. Hiszen a már-már családtaggá előlépett Bauer mindent megtett már, amit megtehetett: egyszer s mindenkorra átírta mindazt, amit egy tévésorozattól várhatunk.
Olyan magasra tette a mércét, hogy maga sem tudja átugrani. S bizony ideje lenne elengedni őt, hogy most még emelt fővel tűnhessen el a szemünk elől. Csak persze van az a pénz. S nem mondom, hogy akkor, a tizedik évad kezdetén nem leszek a képernyő előtt.
24: Élj egy új napért
