A humor mint hordozórakéta

Fogyasszon. Majd alá írjuk: Dőzsölő humorista szarvasgombát eszik.

- Családi összefogással vásároltuk.

Leírjuk, nekünk is kell a szenzáció.

- A szenzációról jut eszembe, mennyi fölösleges mondatot olvasok naponta. Mondok egy hasonlatot, jól néz majd ki az interjúban. Az információs társadalom csapda, de lehetőség is egyben, mert ahogy a flamingók kiszűrik a csőrükkel a tápanyagot, úgy kell az újságírónak kiszűrnie a fontos híreket az információk óceánjából. Vagy pocsolyájából. Mindegy. És most olyan vagyok, mint a celebek: interjúhelyzetben azonnal vallásalapítókká válnak.

Egy mércével mérem ezeket, azokat. De kik ezek? Azok? Teknős Miklós

Az interjúkban mond szép, gömbölyű igazságokat. Például: „a kritika és az irónia a demokrácia malterja”.

- Egyetértek. Szép. Én mondtam? Márai írja: „Elolvastam a Füveskönyvet. Sokat tanultam belőle.” Különben a humor tényleg fontos. Egyfajta permetszer a nyílt társadalomban is jelen lévő baktériumok, a csőlátás, a fanatizmus és a butaság ellen. A humor vitamin. Cinkosság a nézővel, összekacsintás, hogy kiröhögjük azokat. Vagy ezeket.

Azokat vagy ezeket?

- Igyekszem egyenlő mércével mérni. De kik ezek? Azok? A humor csak a kritikai gondolatok hordozórakétája, amely igyekszik célba juttatni az olyan üzeneteket, amelyek egyébként mindenkinek szólnak.

És mert azokat és ezeket is kigúnyolja, itt is, ott is meg szoktak sértődni.

- Na de bocsánat: én nem a Télapó vagyok, akit minden gyermek várva vár, és nem is szavazatot akarok maximalizálni. Ezeket az érzékenységeket nem tudom figyelembe venni, és ennek hátrányát nem is érzem különösebben. Hívnak fellépni mindenhová, állami cégekhez is. Néha óvatosan megkérnek, hogy ezt vagy azt ne mondjam, ilyenkor azt válaszolom, akkor hívjanak helyettem mást. Különben meg van az embernek egy elképzelése a társadalomról, és ha például azt érzem, hogy szegényellenes intézkedések történnek, akkor az ellen röpítem a humor nyilacskáit. Vagy ha azt tapasztalom, hogy a magyarok belső szerveit felzabálja a horthysta Jurassic park, a Dankó Rádió, a házipálinka és Szaniszló Ferenc munkássága, akkor meg arra gondolok, ezt nem kéne hagyni.

Hogy lehet a szárba szökkenő, politikai, közéleti hülyeségeket követni?

- Bár szoktam reagálni ezekre, de hát nagyüzemi módon folyik az elterelés, a gumicsontgyártás. A végleges műsorba ezért a pici részletek nem, csak az átfogóbb tendenciák kerülhetnek be. A stand-up – hasonlóan a költészethez – erős sűrítmény.

A stand-up műsorokat elnézve néha több a bazmeg, mint a gondolat.

- A színpadi bazmeggel nincs baj akkor, ha hitelesen és jó ritmusban jön, nemcsak mankóként szeretne segíteni egy gyenge mondatot. Amúgy a stand-uposok első képviselőjük, Mark Twain óta szólásszabadság-harcosok.

Hová tűnt a pesti vicc?

- Nem tűnt el, csak átalakult. Az internetre költözött, és ma már kommentnek, blognak vagy mémnek hívják.

A Böllérbalettet szilvesztereste a Comedy Centralon láthatják a nézők, élőben többet soha.

- Ezt az adást szülővárosomban – törzsi területen –, Zalaegerszegen rögzítettük, májusban. Még mindig nagy sikere van egyébként, de februárban mutatom be az új műsoromat Cefre Palota címmel, most már azt akarom csinosítgatni.

Az utóbbi években sűrűn kapjuk a stand-upot. A műfaj nem fog elfáradni előbb-utóbb?

- Az intézményrendszert nem én működtetem, ahhoz, hogy ilyen erővel zúdul a műfaj, hogy ennyiszer ismétlik a tévében különféle műsorait, nincs közöm. De mostanában végeztem kutatásokat arra nézvést, hogy a stand-upos Homo sapiens anatómiailag alkalmas-e a hosszú távú munkára, és külföldi példák alapján azt derítettem ki, hogy alkalmas.