galéria megtekintése

A herendi arany ember

0 komment

Papp István

Vajon mi az, ami a kéregöntésű vasúti kerék megalkotóját és a magyar malomipar egyik úttörőjét, Mechwart Andrást, a legendás gyárost, Ganz Ábrahámot, a Vörösmarty téri cukrászda alapítóját, Gerbaud Emilt és a herendi porcelángyárat külföldön népszerűsítő kereskedelmi igazgatót, Gulden Gyulát összeköti? A választ a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa, Szűts István Gergely kivételesen szép és igényes tipográfiával közrebocsátott köteté­ben lelhetjük meg.

Bár első látásra egy részben ipar-, részben művelődéstörténeti biográfiával van dolgunk, amely Gulden Gyulának, a két világháború közötti kor egyik legsikeresebb – ma így mondanánk: – menedzserének az életútjával ismertet meg, valójában a magyar polgárosodás szép fejezeteivel és tragikus végével is szembesülünk. A történet főszereplőjének édesapja bajor evangélikus család szülöttjeként telepedett le Budán. A svájci Abraham Ganz gyárában Mechwart Andrással együtt a legendás üzem első vezetői garnitúrájához tartozott. Ifjabb Gulden Gyula pedig Gerbeaud Emil lányunokáját vette feleségül, így fonódott még szorosabbra e családok kapcsolata.

 

A kötet nem csupán az üzleti élet sike­rei­hez elengedhetetlen baráti, ismerősi hálók gondos feltérképezése vagy a herendi porcelán külföldi piacokon való elterjedésének bemutatása, illetve Gulden Gyula portugál alkonzulként 1944-ben tanúsított bátor embermentő tevékenységének feltárása miatt fontos. Szűts István Gergely a honi polgárosodás, másképpen szólva a valódi kapitalizmus, a tehetségen, szorgalmon alapuló kiemelkedés modelljét tárja elénk Gulden alakjában.

A több nyelven beszélő, Európában és az Egyesült Államokban rendkívül ügyes üzletkötőnek és piacszervezőnek bizonyuló férfiú itthon szociálisan érzékeny, munkásjóléti és testedző intézményekről gondoskodó vezetőnek bizonyult. Szembeszállt a csaknem színtiszta német lakosságú faluban mindenféle náci agitációval. Mindezt az üzem 1948-as államosítása előtt alig két hónappal a kommunista és szociáldemokrata munkásokból álló üzemi bizottság jelentése tanúsította.

A szöveg rendkívül olvasmányos, kicsit mintha a dualista korszak hite és optimizmusa tükröződne a szerző mondataiban, amikor a gyárat különböző pozíciókban 1923-tól lényegében a háború végéig irányító Gulden Gyula portréját megrajzolja. Külön öröm, hogy a száraznak tűnő gazdaságtörténetet hogyan teszi érdekessé, essen szó a főszereplő autózási szenvedélyéről, az exportpiacok kiválasztásáról vagy neves művészek kisplasztikák készítésére történő felkéréséről.

Szűts István Gergely:  Üzlet és diplomácia.  A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra.  Veszprém Megyei Levéltár, 2015 175 oldal, ármegjelölés nélkül

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.