galéria megtekintése

A HB-s ceruza hidege

1 komment


Csordás Lajos

Fehér László nagyméretű olajfestményei a táci, grafikái pedig a budapesti, Feneketlen-tóra néző műtermében készülnek, ahol vendégségben vagyunk. Néhány nagyobb olajkép azért itt is lóg a falon a régebbiek közül. A sarokba állított állványon pedig a legújabb grafikai sorozatának egy darabja látható, amely a szüleit ábrázolja egy Wartburggal.

Ez a kép mindjárt alkalmas is arra, hogy beszélgetni kezdjünk a gyerekkoráról, amelyet a dégi kastélyban töltött. Szüleit az ötvenes években politikai okokból idehelyezték, hogy görög állami gondozott gyerekeket tanítsanak. Ami azonban a felnőtteknek belső száműzetés volt, az neki gyerekként maga a csoda, a tóval, a hatalmas parkkal. Emlékszik, hogy a kis szolgálati szobában, amelyben laktak, ott maradt valahogy a kirabolt kastélyból egy francia festő Kincsemről készült képe. Ez volt az első képzőművészeti élménye. Aztán egy nap a parkban egy idős festőt pillantott meg, akivel hamar összebarátkozott. Sajó Péternek hívták. Valahogy meglátta az akkor hétéves gyerekben a tehetséget, és naponta, hajnalok hajnalán kelve vitte magával festeni a határba. Az öreg a „szocialista mezőgazdaság" tanulmányozására kapott egy pár hetes ösztöndíjat Dégre, amúgy az óbudai hajógyárban vezetett rajzszakkört, ahol néhány évvel korábban Kondor Béla is, mint tehetséges fiatal a tanítványa volt.

A régi fotók, a gyerekkori emlékek Fehér festészetének meghatározó elemei lettek. Lecsupaszítva, elidegenített tájba helyezve, valami örökkévalóságba emelve. Egyik híres festményén egy kőbékás medencepart látható. Egy szolnoki park emléke, a nagynénjénél töltött nyarakból. Ezt a képét egyébként a rendszerváltás táján egy német gyűjtő szerette volna megvenni jelentős összegért, meséli Fehér, de nem adta oda, mert fontosnak tartotta, hogy a mű Magyarországon maradjon. Évekkel később aztán a szülővárosába, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményébe került, és azóta több alkalommal is beválogatták a modern magyar festészet legjelentősebb alkotásai közé.

 

Legújabb sorozatából, a Papírmunkákból most nyílt kiállítás az Andrássy úti Platán Galériában, és egy album is megjelent e műveiből Anda Rottenberg tanulmányával. A képek jó része családi emlékekből született.

Fehér László műhelye
Fehér László műhelye
Földi Imre / Népszabadság

– Feleségem nagybátyjánál voltunk egy vasárnap, amikor szóba került – bár nem nagyon beszélnek a múltról –, hogy az édesanyján Mengele kísérletezett. Alig harminckilósan jött haza, abban a tudatban, hogy nem lehet gyereke. Aztán itthon megismerkedett egy frissen megözvegyült férfival, aki szintén a haláltáborból menekült meg. Összeházasodtak, és csodák csodája, néhány év múlva gyerekük született, Jancsi. A nagybácsi. Róluk szólnak ezek az új művek.

HB-s ceruzával rajzolta fel a figurákat és tussal készültek az egyszínű fekete hátterek.

– Nem akarom totálisan, tökéletesen megfesteni a dolgokat, hanem egy köztes állapotot akarok elérni, ami kicsit halvány, akár egy emlékkép. Ezért használok HB-s ceruzát, mert az nem ad túl mély árnyalatokat. Kemény, hideg, száraz ceruza. Az én világomhoz való

– mondja Fehér László. Bár azért azt elárulja, nincsenek lezárt folyamatok, el tudna képzelni akár egy színes és vad festői fordulatot is a művészetében.

Meglátjuk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.