Azt gondolom, itt van a lényeg. Egy modern, jól átgondolt támogatást attól érdemes függővé tenni, hogy az mennyi hasznot hoz a társadalomnak. A tegnapi The Times úgy fogalmazott, hogy a BFZ több ismertséget szerzett Budapestnek, mint az összes többi kulturális szervezet. Ez szerintem túlzás, de az vitathatatlan, hogy mi Budapest jó hírét szolgáljuk évtizedek óta, és ennek hasznossága mérhető. Azt a látszatot kelteni különféle számok összeadásával, mintha mi úsznánk a pénzben, egyszerű hangulatkeltés a Fesztiválzenekar ellen. Nem úszunk a pénzben. Jól meg kell fizetnünk muzsikusainkat, mert szeretnénk itthon tartani a legtehetségesebbeket, de ez nem könnyű feladat, mert vonzzák őket azok a nyugati zenekarok, amelyeknél a támogatás a miénk többszöröse.
|
| Fotó: Marco Borggreve / Budapesti Fesztiválzenekar |
– Elhangzott az az érv is, hogy messze a BFZ támogatása a legnagyobb a hazai zenekarok közül.
– A többi magyar zenekarral való összehasonlítás nem fair, mert mi egyetértünk azzal, hogy a többi zenekar is magasabb támogatást érdemelne, és különösen nem hagyom magam összeugrasztani Kocsis Zoltánnal, akinek munkáját nagyra becsülöm, és zenei tevékenységét abszolút támogatandónak tartom.
Most engedje meg, hogy egy kis kitérőt tegyek. A Fesztiválzenekar körül néha felcsap hasonló vita, így volt ez 1984-ben, majd 2000-ben is. Ilyenkor azt érdemes figyelni, hogy a cikkek íróiban a féltékenység erősebb, vagy a nemzeti büszkeség. Mert a Fesztiválzenekar már alakulásakor mindkettőt kiváltotta. Az én véleményem erről az, hogy a zene nagyon fontos, és még abban a helyzetben is, amikor egészségügyre, oktatásra, szociális ügyekre kellene sok-sok pénz, megéri fenntartani a Fesztiválzenekart, mert örömöt, boldogságot és büszkeséget szerez az embereknek. De kétségtelen, vannak, akik büszkeségét elnyomja a féltékenység. A viták korában ez felerősödik, majd halkulni kezd, és újra nyugodtan dolgozhatunk.
– A főpolgármester szerint szubjektív dolog, hogy a BFZ benne van-e a világ tíz legjobb zenekarában. Ehhez mit szól?
– Itt egyetlen döntő tényező határoz meg mindent: a Fesztiválzenekar hihetetlenül jó.
Nem csak a Gramophone által felkért szakértők mondják ezt. Én is bátran és büszkén állíthatom, hogy a világ egyik legjobbja, mert folyamatoson dolgozom a többi csúcszenekarral Berlinben, Bécsben, Amszterdamban, New Yorkban. A Fesztiválzenekar egy csoda, egy vidám, jókedvű, közben hallatlanul fegyelmezett közösség, amely sikert sikerre halmoz. Az ide jutott támogatás arannyá válik, fel sem merül, hogy ne térülne meg sokszorosan. És ezt előbb-utóbb felismerik.
A magyar állam nagyra értékeli a Fesztiválzenekar munkáját, és stabilan, szükséges mértékben támogatja, ezért elismerés illeti az Orbán-kormányt. Különös tekintettel arra, hogy ők is tudják, számos politikai döntésükkel nem értek egyet. A fővárosnál valami elcsúszott, remélem, ez helyrehozható. Pedig éppen a fővárost szolgáljuk a legnagyobb odaadással. Senki nem kötelezett minket arra, hogy elvigyük a muzsikát rászorulókhoz, különféle társadalmi csoportokhoz. Kis naivitással azt gondoltam, a fővárosi polgármesterek nagyra fogják értékelni ezt a plusztevékenységet.
Kár, hogy nem volt idejük eljönni velünk iskolákba, idősek otthonaiba.
– Úgy gondoltam, elfogadhatatlan egyeztetés nélkül csökkenteni az önök támogatását, még akkor is, ha önkéntes támogatásról van szó, de a Népszabadságnak Tarlós István elmondta: önnek megemlítette már februárban a problémát. Igaz ez? Ezek szerint önt nem érte váratlanul a forrásmegvonás?
– Mint többször megírtuk, februárban egy beszélgetés keretében a főpolgármester úr kis türelmet kért tőlem. Elmondta, hogy miért van ellenérzés velem szemben sok polgármesterben, de erről nekem indiszkréció volna most beszámolnom. A fent felsorolt kifogások a BFZ munkájával kapcsolatban szóba se jöttek. Ezután váratlanul ért minket, hogy kihagytak a február végi költségvetésből, majd konzultáció nélkül értesültünk áprilisban a kétszázmilliós megvonásról.
– Szorgalmaz-e személyes találkozót Tarlóssal? Egyáltalán: milyen kommunikáció zajlik önök között?
– Február óta nem beszéltünk, amit igazán sajnálok, sokkal jobb lenne megbeszélni, hogyan szolgálhatjuk együtt eredményesen Budapestet.
– Nem tart attól, hogy ez a vita politikailag megosztja a zenekar közönségét?
– Nem hiszem, mert a zene inkább egybeforrasztja az embereket, szeretetet ébreszt, nem haragot.
– Mit gondol, ha nagyon-nagyon sokan lesznek a szombati tiltakozó akción, átcsaphat-e a dolog kvázi ellenzéki megmozdulássá?
– A Fesztiválzenekart fogják ünnepelni, jókedvű, vidám eseményre számítok. Jövő héten Mozart A varázsfuvoláját visszük Londonba, Amszterdamba, Bruges-be. Abban van egy jelenet, amikor Tamino fuvolajátéka még az erdei vadállatokat is megszelídíti. Ez a mi szokásos közegünk. Nagy örömünnep lesz ez az opera-előadás is, már mindenhol elkapkodták a jegyeket. És már nagyon várom a júniusi Tértánckoncertet a Hősök terén.
Koncert vagy flashmob
„Egy flashmobra nem, de szabadtéri koncertre közterület-foglalási engedélyt kell kérni, így ha a Budapesti Fesztiválzenekar szombaton koncertet ad a Vörösmarty téren, az azt jelenti, hogy Fischer Iván »a törvények felett áll«” – közölte a főpolgármesteri hivatal kommunikációs igazgatósága pénteken az MTI-vel. Erre reagálva ezt írta a zenekar: „A Budapesti Fesztiválzenekar tiltakozó demonstráció megtartására kért engedélyt a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól május 7-re, melyre az engedélyt május 3-án megkapta. Ezek után a BFZ a sajtónak az alábbi meghívót küldte ki május 3-án: Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar közös zenélésre és tiltakozásra hívja közönségét, barátait és a sajtó képviselőit május 7-én 17 órakor a Vörösmarty térre. Mindenki hozzon magával egy hangszert, vagy hangot adó eszközt!”
