Ámokfutók szezonja: a férfi és a fegyver

„Mérget vehetünk rá – véli Katz –, hogy ha nők lövöldöznének, akkor tömegével születnének mindenféle teóriák a nőiség kulturális tartalmának átalakulásáról, ami a lövöldözési hajlamot fölerősíti. Pont úgy, ahogy az utóbbi években a garázdálkodó leánybandák jelenségét tárgyalták.” Azonban a 70 ámokfutásból csak egyet követett el nő. Egy korábbi postai alkalmazott, aki önmagával együtt nyolc embert ölt meg 2006-ban. Az összes többi esetben férfi volt a tettes. „De mivel a férfiak reprezentálják a domináns nemet, az ő esetükben a nem szerepe az erőszak tekintetében nem is kerül szóba” – mondja Katz.

A tömegkommunikáció főáramában nálunk valóban a férfiasság dominanciája a norma. A hősies, lehengerlő férfiasság teljesítményei uralják a filmeket, a sporteseményeket, a videojátékokat. A humor forrása is gyakorta az, hogy a férfi kiesik sztenderd szerepeiből (például főz, takarít, gyereket gondoz). A hirdetési piacon is autó-, sör-, borotva- és egyéb reklámok tömege támogatja a férfiakat abban, hogy megőrizzék vagy megerősítsék a dominanciájukat. A New York-i Állami Egyetem szociológusai, Rachel Kalich és Michael Kimmel vizsgálták az általában öngyilkossággal végződő ámokfutásokat.

Egy iskolabusz elleni támadás áldozatainak emlékszalagja (Alabama, 2013) Philip Sears / Reuters

„Tipikus kamasz érzés fiúk és lányok körében egyaránt, hogy méltatlanul bánnak velük, sérti, bántja őket az egész világ.” De itt a hasonlóság véget is ér. A nők öngyilkossága inkább segélykiáltás jellegű, viszont a férfiak öngyilkossága a férfiasság normáit követi, gyakran egészen más kimenetellel. A sértő bánásmód a világ részéről a férfiasság normái szerint felhatalmazást ad a sértő bánásmódra az egész világgal szemben. „Ez egy férfispecifikus érzelem: a férfiasság megalázó elvesztésének érzete és visszaszerzésének erkölcsi parancsa és igazolása – együtt.”

Így határozza meg Kalish és Kimmel a tömeges ölésre szóló felhatalmazás lényegét. Így válik a lőfegyver gyilkos ereje által szörnyűséggé az a visszacsapás, aminek a moderált formái teljességgel elfogadottak és támogatottak. Gondoljunk csak azokra a kulturális narratívákra, melyekben a sértett gyengébb fél végül is felülkerekedik és elégtételt vesz.

A kaliforniai Isla Vistában idén elkövetett vérengzés tettese, Elliot Rodger a YouTube-on megosztott Megtorlás című videóján rögzítette gondolatait, mielőtt legépfegyverezte diáktársait: „Holnap lesz a megtorlás napja. A nap, amikor bosszút állok. Lányok, sohasem vonzódtatok hozzám. Nem tudom, miért nem vonzódtatok hozzám, de most megbüntetlek ezért valamennyiőtöket.”

Alaposan meg kell vizsgálni, miként határozza meg a kultúránk a férfiasságot Elijah Nouvelage / Reuters

Egyértelmű jelei vannak annak, hogy a fegyveripar képviselői ismerik a férfias erőalkalmazásra való felhatalmazottság érzését és építenek rá, nem törődve az esetleges következményekkel. 2010-ben nagy marketingkampány keretében reklámozták a Bushmaster.223-kaliberű félautomata lőfegyvert ezzel a nagybetűs szlogennel: „Érezd, hogy megújul benned a férfi!” Ilyen Bushmastert használt Adam Lanza, aki 2012-ben 28 embert, túlnyomórészt gyerekeket mészárolt le egy newtowni általános iskolában Connecticutban.

Katz azt mondja, hogy ha Amerika hatékony választ akar találni erre a szörnyű jelenségre, akkor a gyilkos ámokfutásokról szóló viták középpontjába kell állítani annak férfi specifikus jellegét: „Beszélnünk kell a férfiasságról. Alaposan meg kell vizsgálni, miként határozza meg a mi kultúránk a férfiasságot, mire szocializálódnak a fiaink. Föl kellene ismerni, hogy az a nyomás, miszerint nekik »férfiként« kell helytállniuk a »ringben«, nemcsak érzelmi fejlődésüket és kapcsolatteremtési képességeiket szűkíti be, de a választási lehetőségeiket is leszűkíti életük válságos pillanataiban.