Körötte hófehér ragyogás. Hófehér falak, asztal, polcok. Makulátlan rend. Minőségi anyagok és megoldások a legapróbb szegletben is. Az üveg tolóajtó zajtalanul csúszik be a polc mögé. Semmi sem áll ki, mered előre, ugrik elénk. Finoman billennek a kapcsolók, formára hajlított a konyhapult lapja, átjárható a garázs, ahol – és ez már valóban varázslat –, egyetlen illetlenül otthagyott szerszám, rongy és gyerekbicikli sem hever –, a majdani merengőből belátni a kertet. – Itt fogok szivarozni – árulja el Kovács Péter –, ha majd lesz időm rá.
Az alagsorban makettek sora. A különös, a régi ház tégláiból rakott kerítés fölé hajló új épület házterve is így született meg. A vasárnap csendességében, amit az alkotásra tartogat. Saját műteremházába beleépítette saját szakmai múltját. Minden jó és rossz tapasztalata ott van a falakban, a bádogosmunkában, még az asztal lapjában is. Mintha mindig itt állt volna, hogy róla beszéljenek a fodrászatban az asszonyok.
|
Az egyetem halottai. Az ELTE különös II. világháborús mementója
Fotó: Polgárdi Ákos |
Még finomabb öltés a városi szöveten a Trefort-kert Múzeum körúti és Puskin utcai két téglaépületének fugájában körbefutó bronzszalag. Egyetlen – falakon végigfutó – bronzsikoly azokért, akik egykor egyetemi polgárok voltak, de a háború kiszakította őket ebből a védett világból. Az emlékmű alkotói nem válogattak, nem emeltek ki holtat a halottak közül, nem minősítették a halált, csak fejet hajtanak. Egyetlen erős építészeti jellel emlékeztetnek. 9454 karakter e célra tervezett betűkészletből – 198 áldozat neve és halála. Üres mezők a most kihagyottaknak. A névsor talán sosem lesz teljes, amire a nevek között kihagyott helyek esetlegessége utal. Az alkotás visszafogott szépsége Bujdosó Ildikót, Fajcsák Dénest, Lukács Esztert, Szigeti Nórát, Róth Jánost, Szabó Leventét, Albert Farkast és Polgárdi Ákost dicséri.
Ennél jóval hetykébb a galyatetői kilátó Kovács Csaba–Vass-Eysen Áron-féle újragondolása. A rozsdamentes acélhálóval körbefont látszóbetonnal megtoldott andezittorony – amelynek tetejére a kettő között vezetett lépcsősoron juthatunk fel – maga a folytatás. A múlt újragondolása, továbblépve, de nem átlépve azt. Az új kilátóban már menet közben érezhetjük a felfelé jutás izgalmát, nem csupán a végén vág mellbe az ezer méter magasan kitárulkozó csodás panoráma. Háló mögött ritkán élhető át ennyire a szabadság. S közben a torony mélyén megmarad valami a régi védelemből is. Ott a bivak, a túrázó menedéke: lecsupaszított tér pimasz frissességgel. Színes kerek ablakokon áramlik a fény ki és be.
|
Az újragondolt kilátó
Fotó: Bujnovszky Tamás |
A fenti bemutatás szubjektív. A nyilvános pénteki zsűrizésre a nemzetközi bírák által kiválasztott hat építészeti alkotás mindegyikéről hosszan írhatnánk, sőt, több olyan műről is, amelyek kiszorultak onnan, holott minőségük alapján ott lett volna a helyük. Így a Zoboki Gábor és Demeter Nóra által vezetett ZDA építészirodában született Nanshan Kulturális és Sportközpont, Művészeti Múzeumnak, illetve a Sporaarchitects által tervezett szintén debreceni üveg-beton családi háznak, vagy éppen a Batlab Architects különleges cikcakk nappalijának. Szép termés volt ez egy megrendelőhiányos évből.
