Sohasem vált stílusreformátorrá, sőt a húszas-harmincas évektől kicsit lemaradottnak érezzük a munkái festésmódját. Párizsi évei alatt megérintette a távol-keleti tárgyak különössége, gyűjtötte és csendéleteibe is belekomponálta őket. Később hazatért, és kislányának, az 1909-ben született Züzünek gyermeki bája ihlette meg, akiről egész ciklust festett. Idővel a balatoni strand, az aligai part és a harmincas években a pusztakengyeli kastélypark volt gyakori témája, ahol sokat vendégeskedett nyaranta.
És mindeközben és mindvégig a nő: a végzetes, a vérszomjas, a barbár pompába öltözött, a meztelenül kitárulkozó, a strandon fürdőző, a szemével igéző.
Csók Istvánt legutóbb 2011-ben ünnepeltük, halálának ötvenedik évfordulója alkalmából. Székesfehérváron nyílt akkor remek kiállítás az egész életművéből másfél száz alkotással. Most, születésének 150. évfordulóján, a Csók-emlékév alkalmából lényegében annak derűs kivonata látható Budapesten. A várkert bazárbeli kiállításon öt témakörben válogattak hatalmas munkásságából, mondja Gärtner Petra művészettörténész, az esemény rendezője: a párizsi műteremképek, a néprajzi tematikájú, a keleti indíttatású, valamint az édes otthon és a derűs élet pillanatait rögzítő munkákból.
A tárlatot a bazárhoz hozzáépült testőrpalotában rendezték, lakásokból egybenyitott kiállítóterekben, ahol meglepően otthonosan érzik magukat a festmények. Személyes tárgyak is megjelennek a képek között, s kissé úgy érezzük, mintha vendégségbe jöttünk volna a mesterhez. Mindjárt az első teremben, amely a műtermet jeleníti meg, ott a festőállványa. Rajta annak az önarcképének a vázlata, amelyet az Uffizi képtár felkérésére alkotott. Mellette 1905-ös mester műve, a Műteremsarok, a szintén ekkoriban festett, bibliai Thámár és más erotikus, műtermi kompozíciói.
A tárlat nem foglalkozik kudarcokkal
A tematizálás persze eltakarja a lefelé ívelő művészi teljesítményt, a művészi kudarcokat, és egyenletes ragyogást mutat. Itt van például egy remek, csendéletbe oltott tájkép, az Amalfi a harmincas évekből. Csodás, csak már kicsit elkésett. Ha húsz évvel korábban készül: remekmű.
– De hát egy ilyen válogatott kiállítás – mondja Gärtner Petra – nem azért készül, hogy leleplezzük az alkotót. Főleg az emlékéve nyitányán.
Arrébb a sokác képek között feltűnik a művész saját gyűjtésű, régi tulipánosládája, mely egykor Párizsban is vele volt, s egyik főművét ihlette. A művész Kelet-rajongását megidéző képek között feltűnnek kedvenc kínai tíkfabútorai és porcelán szerencseszobrai. Az egyik szék támlájában a hosszú élet kínai írásjegye. Eszünkbe juttatja Csók kilencvenhat évét. Ennek a hosszú életnek a derűje tölti be a kiállítás második emeletét: a Züzü-portrék, a feleségéről festett alkotások, a Balaton-képek, a békés kerti jelenetek és virágba borult tájak láthatók itt.
