galéria megtekintése

A császárt meghatotta A wales-i bárdok

0 komment


Csordás Lajos

Ferencz József  is ellátogatott a múzeumkertbe a Múzeumok Majálisára, sőt az aulában audienciát is adott. Mégpedig magyarul.

Ami azért is szép teljesítmény, mert Ferencz József Angliából érkezett, született walesi, programozó, s tavaly november óta tanul magyarul, amióta világossá vált számára, hogy a budapesti majális vendége lesz. És néhány hónap alatt sikerült elérnie a néhai császár magyarnyelv-tudásának szintjét. Így ma már a külső hasonlóság mellett abban is emlékeztet a császárra, hogy éppen úgy töri a magyart.

A walesi, programozó Ferencz József
Csordás Lajos / NOL

Hétvégén több helyen megfordult Budapesten. Pénteken nagy feltűnést keltett a millenniumi földalattin és a Budai Várban, szombaton pedig a majálison felkereste a telefóniamúzeum sátrát, ahol egy 1896-os, millenniumi látogatást felidézve belehallgatott a telefonhírmondóba. Elmondta egyébként, hogy a közelmúltban Gerő András egy angolra is lefordított könyvében olvasott A wales-i bárdok című versről, s mint walesit, rendkívül meghatotta. Talán még mint Ferenc Józsefet is.

 

A múzeumkerti kavalkádnak azonban csak egy színfoltja volt Ferencz Jóska. Szombaton és vasárnap több mint száz múzeum települt ki a lombok és a fehér sátrak alá szóróanyagokkal, kiadványokkal, bemutatókkal. A cudar, szeles hét után az idő is kedvezett nekik és a vártnál jóval több majálisozó látogatott ki élményekért, ismeretekért.

A szervezők szerint csak szombaton négyezer ingyenes műsorfüzet fogyott, ebből arra lehet következtetni, hogy minimum tízezer látogató megfordult a kertben csak az első napon. A tápiószelei Blaskovich Múzeum kamionkonténerben felhozott pipakiállításán strigulázták is a látogatókat, délután öt felé számuk közelítette az ezerötszázat.

Ez a pipakollekció egyébként tényleg míves anyag, korra és nemre való tekintet nélkül rengeteg bámulója volt a díszes tajtékpipáknak, melyek közül nem egy a millenniumi kiállításon is szerepelt már. A legtöbb érdeklődő arra voltak kíváncsi, hogy mi is volna az a tajték, amiért a pipát így hívják. Hát az kérem egy üledékes tengeri kő – tudtuk meg –, amelynek szép, elefántcsont hatású anyaga ideális volt a finom faragásra. 

Kicsit arrébb pedig a nemzeti büszkeségtől elpárásodtak a tekintetek, és a torkokból sóhajok törtek fel: Csepel! És valóban, egy öreg, szekrényes Csepzon teherautó állt a Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény standjánál, kasztnijában mindenféle, egykor a Weiss Manfrédnél vagy már a Vörös Csepelben gyártott holmival: lőszertől a vaskályhán és a jégszekrényen át a bicikliiig és a motorig. Utóbbi alatt a Tünde robogó és a Pannónia értendő, melyeknek egy-egy kiállított példánya a hatvanas évek magyar dolcsevítáját idézte.

A múzeumok nagy seregszemléje vasárnap folytatódik
Csordás Lajos / NOL

A Néprajzi Múzeum standjánál pedig meglepő módon egy velocipéd állt, mert éppen a városi biciklizésről látható kiállításuk. Fel is lehetett ülni rá, bár a lábat a pedálra felrakni sajnos nem. A pedagógiai múzeum és könyvtár standjánál optikai szemléltetőeszközöket lehetett kipróbálni, a Börtönmúzeumnál deresre húzathattuk magunkat, a visegrádi Mátyás király Múzeum standjánál pedig páncélokat lehetett próbálni, közelről szemrevételezni a heroldnak öltözött igazgató, Buzás Gergely segítségével.

Bemutatkoztak új múzeumok is, mint például a hatvani vadászati és a miskolci Pannon-tenger múzeum, a kuriózumok között pedig olyan kisebb magánmúzeumokat említhetünk, mint például a zengővárkonyi „míves tojás” gyűjtemény, vagy a budapesti zászlómúzeum.

A Nemzeti Múzeum mint házigazda, szintén változatos programot kínált, s az egyikre, a múzeum pincéjébe hirdetett bejárásra magunk is beneveztünk. Ebből végül is többórás séta lett, de nem azért, mert eltévedtünk, hanem mert nemcsak a pincét, de talán a padlást is bejártuk gyűjteményről gyűjteményre: láttuk Tisza Kálmán lemondását a fotótárban, a pesti gettó eredeti térképét a papírgyűjteményben, és Szent-Györgyi Albert aranyból készült Nobel-díját, amelyet az orosz-finn háború idején a finneknek ajándékozott, de egy finn gyáros később megvette és visszaadta Magyarországnak.

Közben kaptunk némi bepillantást a múzeum védelmi rendszerébe, minek eredményeként a jövőben eszünkbe sem jut majd mondjuk páncéldíszek elcsenésével próbálkozni, hisz ha nincs is a közelben teremőr, az egész múzeumot százhatvannyolc monitorképen figyelik, a tárgyakat pedig láthatatlan virtuális ernyő védi, melynek megsértésére – például már egy közelhajolásra is - azonnal pittyegni kezd a diszpécserközpontban a riasztó és mindjárt ráközelítenek a képernyőn, majd intézkednek, ha szükséges.

Legtöbben egyébként a nyírbátori templom ötszáz éves Báthori-stallumába, kegyúri széksorába szeretnének beleülni, derült ki Pataki János biztonsági osztályvezető beszámolójából.

Végül másfajta stallumokról! A majális alkalmából adta át a Pulszky Társaság az Év Múzeuma és az Év Kiállítása címeket. Év Múzeuma díjat az Óbudai Goldberger Textilmúzeum valamint a szombathelyi Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház kapott, az Év Kiállítása pedig a kaposvári Róma-villában rendezett, a felújított Andrássy-ebédlővel kiegészített új állandó kiállítás. Utóbbival pénz is járt, egymillió forint a Paksi Atomerőmű jóvoltából.

(A múzeumok nagy seregszemléje vasárnap folytatódik, újabb izgalmas programokkal: például a Seuso-kincsről tartandó előadással és a Budapest Bár esti koncertjével. A programról részletesen a muzeumokmajalisa.hu oldalon lehet tájékozódni.) 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.