Pedig az este remekül indult, a MonDDAY, azaz Bock Balázs és Basch Péter előadásának középpontjában az unalom állt, amit a két író a toleránsok, a rasszisták és úgy általában a világ képmutatóinak irányában érez.
A címvédő páros, Tolnai Eszti és Gábor Tamás Indiana papnak és papnőnek öltözve, kenetteljes ábrázattal vonult fel a színpadra. Egy imát adtak elő, a nagy és hatalmas Pénzistennek címezve, ami a hallgatókban hol Donald Trump, hol Csányi Sándor, hol pedig Dagobert bácsi alakját és munkásságát idézte fel. A szöveg egyszerre volt intelligens és laza, köszönhetően az olyan mondatoknak, mint „a bevétel erősíti a szabályt.”
|
Süveg Márk a zsűriben
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Az okos slam irányvonalát képviselő Győrfi Kata és Csider István Zoltán ezúttal együtt indult, méghozzá házaspárnak öltözve. Előadásuk azonban nem az esküvőkről és az utánuk következő válási procedúrákról szólt.
Az első fél percben meg sem szólaltak, csak némán bámulták a közönséget. Aztán hirtelen felordítottak, hogy „Gól!”. Majd a refrént fejtették ki bővebben, mely szerint a „a hit nem vita tárgya”, mindezt egy nagyon jól felépített, meccsközvetítések toposzaiból álló szerkezetben.
Ha már a slam irányvonalainál tartunk, meg kell említeni Horváth Kristófot, vagyis Színész Bobot. A Leszezmégígyse duó másik tagja Terján Nóra volt, a sztori középpontjában két szó: „igen”-„nem” állt. Vagyis az, hogy szövegkörnyezettől függően milyen sok jelentésréteggel bírnak, különösen, ha egy férfi és egy nő kapcsolatáról van szó.
Horváth remekül ért a dramaturgiához és az öniróniához is, így a néző hol vidáman röhög, hol gondolkozik, de egy pillanatig sem érzi úgy, hogy nevelni vagy tanítani akarják. Legyen szó arról, hogy ki mit hazudik a másiknak megcsalás után, vagy éppen a különéle szexuális és egyéb sztereotípiákról.
Az este második felében éppen ez a lazaság és önirónia hiányzott a fellépők nagy részéből: eluralkodott a népnevelői szándék. A jobb eset az volt, amikor a produkció csak simán unalmas volt, a rosszabb az, amikor a nézőnek kínjában a cipőjét, esetleg a sörét kellett nézegetnie.
|
Gábor Tamás Indiana és Tolnai Eszti megvédték címüket
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Ilyen volt a „Mit bambulsz abban a bomberban ember?” kvartett, amely az egykori Pajtás újság színvonalán és árnyaltságával beszélt a világ dolgairól. A fő üzenet az volt, hogy a jó embereknek nagyon nehéz, mert sok a buta és gonosz ember. Vagy valami ilyesmi.
A márciusi, a Corvintetőn rendezett selejtezőből 16 csapat jutott be a II. Országos Team Slam Poetry Bajnokság április 24-i döntőjébe. (Tizenötöt az ottani „vegyes”, vagyis szakmai és közönségdelegáltakból álló zsűri küldött tovább, egyet pedig tisztán a közönségszavazatok repítettek a Hajóra.)
Az A38-on (az Amoeba zenei aláfestésével) rendezett finálén a Keszég Lászlóból, Petrányi Zsoltból és Süveg Márk Saiidból, plusz két önként jelentkező nézőből álló zsűri pontjai alapján a tavalyi bajnokcsapat, a Gábor Tamás Indiana és Tolnai Eszter alkotta Dreamtime! megvédte címét, második lett a Standard Hiba, vagyis Mészáros Péter és Purosz Leonidasz, harmadik helyen végzett Győrfi Kata és Csider István Zoltán duója.
A zsűri különdíját a Leszezmégígyse, azaz Terján Nóra és Horváth „Színész Bob” Kristóf nyerte, a közönségdíjat pedig a Nem kiemelt slammerek nevű csapat, vagyis Fórizs Mátyás és Alvégi Lóci vihette haza.
Az este végére helyrebillentek a dolgok, köszönhetően a Nem kiemelt és állandó slammerek-formáció közönségdíjának. Fórizs Mátyás és Alvégi Lóci témája a csalás számtalan formája volt: például a randikon történő kamuzás, mely már-már művészet, de minimum diszciplína.
És a vége: Tolnai Esztiék megvédték címüket, Pion István és Simon Márton pedig némi útravalóval is ellátta a szemerkélő esőben, éjjel egy körül hazafelé induló nézőket.
A Dunán egy uszály haladt a Boráros tér felé, valaki pedig pont lekéste az utolsó négyeshatost. Káromkodott egyet, aztán arra gondolt, amit Pion mondott a legvégén: „Az élet olyan, mint egy hasonlat. Néha szar”.
