galéria megtekintése

A Belváros dámája

1 komment


Hegyi Iván

Több mint ezer felvétele egyikével, a Downtownnal – brit énekesnő létére – az amerikai lista élére került. Egy másik nagy számát Charlie Chaplin írta: a This Is My Song abban a filmben hangzott fel, amelyet a legendás dupla Ch. utolsó alkotásaként tartanak nyilván. A hongkongi grófnőt Sophia Loren játszotta, a brit slágeripar first ladyje pedig Petula Clark volt.

Január huszonharmadikát írtak, és a brit invázió közepén egy angol énekesnő ugrott a Billboard-lista élére az Egyesült Államokban. Hogy mi ebben a különös? Egyrészt Petula Clark nem a beat gyermeke volt, másrészt 1952 óta először fordult elő, hogy szigetországi hölgy állt a tengerentúli lajstrom élén. A pionír a ma is élő – kilencvennyolc esztendős – Vera Lynn volt az Auf Wiedersehen Sweethearttal; őt követte 1965-ben a szintén köztünk lévő, napjainkban nyolcvanhárom éves Clark a Downtownnal.

A dal annyiban amerikai volt, hogy szerzője, az ugyancsak angol Tony Hatch akkor írta, amikor először New Yorkban járt. Kompozícióját eredetileg nem is Clarknak, hanem a Drifters énekegyüttesnek szánta, de annak nem tetszett a dal. Tekintve, hogy amerikai listavezető és brit második helyezett vált a szerzeményből, gyanítható, hogy talán a kelleténél is igényesebb volt a New York-i vokál...

A nóta – Clarkon kívül – megfelelt még Billy Prestonnak, a zenekarvezető Ray Conniffnak, továbbá Marianne Faithfullnak, Guy Mitchellnek, Dolly Partonnak, Frank Sinatrának, Sandie Shaw-nak, hogy csak a legismertebb feldolgozókat említsük. Itthon a többszörös Táncdalfesztivál-győztes Toldy Mária énekelte a Harmónia vokál és a Qualiton tánczenekar közreműködésével (figyelem: angolul). Clark szintén előszeretettel adaptált: műsorára tűzte például a Happy Togethert a Turtlestől, a Here There and Everywhere-t és a We Can Work It Outot a Beatlestől, a San Franciscót Scott McKenzie-től, a Save the Last Dance for ­Me-t a Drifterstől, a Winchester Cathedralt a New Vaudeville Bandtől vagy az instrumentális Dance Ont a Shadowstól, amelyet francia szöveggel dalolt („Je me sens bien aupres de toi").

 
Petula Clark akkoriban

Összesen öt nyelven énekelt, több mint ezer felvételt készített, lemezeiből 70 millió példányt adtak el. John Lennon a kedvenc énekesnőjének nevezte, ő maga pedig Ingrid Bergmanért rajongott; talán ezért is tűnt fel nem kevesebb mint harminc mozifilmben. A szereplést amúgy korán kezdte: kilencéves korában már a rádióban, míg tizenegy esztendősen a Royal Albert Hallban csilingelt.

Transzatlanti popikonná a Downtownnal vált, ám a brit listát már tinédzserként vezette a jó érzékkel átvett Sailorrel. Ennek eredetijét (Seemann, deine Heimat ist das Meer) a Scharfenberger–Busch német szerzőpáros jegyezte, s az originál slágert az Edith Einzinger néven anyakönyvezett osztrák Lolita adta elő. De nem olyan széles nemzetközi sikerrel, amilyennel Clark 1961-ben...

Az az év egyébként is jól sikerült az epsomi lánynak, hiszen tizenkilenc évesen férjhez ment, és házastársával Párizsba költözött. A Sailor után pedig szériában énekelte a top 10-es számokat. A helyezést illetően – a korábbiakon túl – az I Know a Place-szel, a My Love-val, valamint a This Is My Songgal aratta a legnagyobb sikert, hiszen e triplával az Egyesült Államokban, illetve Nagy-Britanniában szintén első volt. A My Love-ról mégis így beszélt: „Mielőtt megjelent, három számot vettünk fel a stúdióban. A másik kettőt jobban szerettem..."

És Petula Clark mostanában

A This Is My Song viszont igazi unikum volt, hiszen A hongkongi grófnő című filmben hangzott fel 1967-ben. Ám a hangosfilm-történeti különlegességet nem a szám és nem is a Sophia Loren, Marlon Brando kettőssel kezdődő fényűző szereposztás, hanem az adta, hogy a forgatókönyvet, valamint a betétdalt Charlie Chaplin írta, aki rendezőként is vállalt „némi" feladatot a filmben. (Ekkor forgatott utoljára.)

Meglehet, Petula Clark nem szokta megnézni a rendkívüli mozit genfi otthonában vagy a francia Alpokban megbújó, alig háromezer lakosú Megeve-ben, ahova telente felköltözik. A brit szólóéneklés first ladyje ugyanis határozottan állítja: „Nem vagyok nosztalgikus alkat." Azért a Downtownt még 2013-ban is lemezre (CD-re) vette. Akkor született újjá hetedszer a Belváros.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.