Lenyűgöz a látvány, a fényparádéra lüktető zene vagy az ütősök dobhártyaszaggató száma. Időről időre mobilok kerülnek elő és a magasból lelógó akrobaták, akik néha nézőket visznek „űrutazásra”, a buborék tetejére. Kisebb utcaszínházak amúgy a fesztiválon bármikor felbukkanhatnak. A Fidelio klasszikus és dzsessz-színpad, és a színház- és tánc sátor között pedig estefelé a spanyol Tutatis óriás lovai vágtáznak.
Ez a két színpad igazi kakukktojás a Szigeten, mégis állandó részévé vált. Még akkor is, ha a szomszédos blues-ír színpad gyakran ellehetetleníti a beerősített klasszikus zenei programot, a Magyar Állami Operaházét vagy az Armel Operafesztiválét. Megnyugtatásképpen: itt garantáltan nem hallatszik, ha köhögnek a nézők vagy cukorkapapírt csörgetnek. Viszont szinte bárkit színpadi interaktivitásra bírhatnak.
Hogy Vajda Gergely remek karmester, az eddig sem volt titok, de az újdonság, hogy első osztályú show-man is. Ha a köztévé köztévé lenne, biztosan műsort kapna az opera népszerűsítésére, akárcsak az Ördögkatlanból már dicsért operabeavató, Dinyés Dániel. Amíg ez nem történik meg, addig Vajda Amerikában vezet hasonló klasszikus zenét ismertető műsorokat. Mivel ott (is) él 15 éve, nem esik nehezére angolul „levezényelni” a programokat. Mint a zeneakadémiai hallgatók Opera sitcomját, majd az interaktívabb részt, amelyben közös zenei improvizációra viszi színpadra a – főként – önként jelentkezőket.
Idősebbek is elkezdhetik
– A fröccs is drága nekem meg a napijegy is, de megérte, csak azt sajnálom, hogy este mentünk ki, és keveset láttam. Ha lenne nappali nyugdíjasjegy, visszamennék – mondja Dávid József, aki 63 évesen most lépte át először a Fesztivál-köztársaság határát. A tóalmási nyugdíjas olyan sokat olvasott már a Szigetről, hogy úgy gondolta, éppen itt az ideje saját szemével meggyőződnie az igazságról, és belevetni magát a világszerte híres forgatagba.
Azt mondja, ő bizony nem látott odabent semmi hajmeresztőt (pedig szeretett volna), igaz, kortársat se nagyon (őket nem is hányolta). A Nagyszínpadon éppen az Alt-J koncertezett, belőlük keveset látott, de miután nem ismeri a csapatot, beérte az óriási tömeg látványával. A kis sátrakat is végigjárta, végül hajnal háromig táncolt a lányával, aki csak apja unszolására ment ki a Szigetre, mondván, ő ott már öregnek érzi magát. Dávid úr szerint – akinek az utazás az egyik kedvenc időtöltése, és olcsó buszos utakkal bejárta már fél Európát – legalább egyszer az életben mindenkinek ki kell mennie a Szigetre is. (S. T.)
Triangulumokkal, csoportba bontva zenélteti a jelentkezőket, akik közül többen a Legyél te is karmesterre is beneveznek. A jelentkezők erdejéből válogat, köztük egy olyan lányt, akinek ezzel valósul meg az álma. Előtte technikai gyorstalpalót tart, és adott esetben vezeti is a karmesterjelölt kezét, ha tartósan ütemet téveszt. Interaktivitásra bazíroz a színházsátor előtt a magyar Stereo Akt és a holland Space koprodukciója, a We Hear You is. Riksából alakult panasztaxival járják a fesztivált.
Boross Martin rendező és a másik ötletgazda, Ardai Petra azt kutatja a szigetelők között, hogyan fogalmazzuk meg és miképp adunk hangot annak, ami zavar minket, és mit akarunk tenni ellene. A közösségi dokuszínházban vetítenek és a helyszínen is interjúvolnak. A legmegrázóbb annak az angol srácnak a lejátszott története, aki nemrég elvesztette az egyik lábát térdből, a helyszínen pedig az ír fiú története hat leginkább, aki hosszasan mesél a terrorizmusról.
