galéria megtekintése

– Ez most komoly? – Oravecz díjat nyert, aztán megetette a macskákat

1 komment


Kácsor Zsolt

A Távozó fa című verseskötetével a Heves megyei Szajlán élő Oravecz Imre költő, író, műfordító kapta az ország egyik legrangosabb irodalmi elismerését, az Aegon Művészeti Díjat.

– Miután Szajlán megleptek azzal a hírrel, hogy én nyertem az Aegon-díjat, először is megetettem a kutyákat és a macskákat. Majd fölmerült bennem, hogy nem is én nyertem, ez az egész biztosan csak vicc. Aztán arra jutottam, hogy nem lehet az, mert egy vicc ekkora felhajtást nem érne meg – így számolt be Oravecz Imre azokról a pillanatokról, amikor tudatosult benne, hogy a 2015-ös év magyar szépirodalmi könyvei közül az övé nyerte az ország egyik legrangosabb és legnagyobb presztízsű, nem állami irodalmi díját. Az Aegon Művészeti Díjat – amely hárommillió forintos pénzjutalommal jár – az 1943-ban Szajlán született Kossuth-díjas szerző a Távozó fa című, a Magvetőnél megjelent verseskötetével érdemelte ki.

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

A díjat első alkalommal 2006-ban ítélték oda, akkor Spiró György volt a díjazott a Fogság című regényével. Azóta megkapta az elismerést Rakovszky Zsuzsa, Térey János, Jónás Tamás, Csaplár Vilmos, Esterházy Péter, Grecsó Krisztián, Barnás Ferenc, Kun Árpád és Péterfy Gergely. Az Aegon budapesti székházában ma tartott sajtótájékoztatón Zatykó Péter elnök-vezérigazgató fölidézte, hogy eddig csaknem 350 millió forintot költöttek a díjra, s amikor megkérdezik tőle, hogy ez miért éri meg nekik, akkor azt szokta válaszolni, hogy nem csak a cégnek éri meg. Azt persze pozitívumként értékelik, hogy az Aegon nevére a nyilvánosság már nem csak tűzkárok esetén asszociál – tette hozzá –, de a publicitás nemcsak nekik tett jót, hanem az eddigi díjazottaknak is, akik a díj hatására nagyobb figyelmet kapnak.

 

Miután a vezérigazgató bejelentette a győztes nevét, Oravecz Imre kötetét Kulcsár-Szabó Ernő irodalomtörténész, a zsűri elnöke méltatta. Úgy fogalmazott: kivételesen erős volt a tavalyi irodalmi „termés”, úgyhogy négy-öt könyv is megkaphatta volna a díjat. Oravecz kötete kapcsán a zsűri végül azért jutott konszenzusra, mert értékelték a nyelvművészeti és tematikai jelentőségét egyaránt, valamint a mű innovatív erejét, újító eredetiségét. De maga Oravecz Imre hirtelenjében nem is talált szavakat, amikor a Winkler Nóra vezetésével Szajlára érkező stáb a közelmúltban közölte vele az örömhírt. Mindössze ennyit kérdezett: – Ez most komoly?

A sajtótájékoztatón levetített rövidfilm szerint Winkler Nóra és az Aegon munkatársai nem találták otthon a költőt, így került képbe Laci bácsi, a jó szomszéd, akiről a falubeliek azt mondták, ha valaki, hát ő biztosan tudja, hogy Oravecz mikor kerül elő.

Ám később nemcsak a költő, de Laci bácsi is eltűnt: a felesége szerint elment lucernát szedni. Oravecz Imre a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy Laci bácsival koccintott a díjra, aki amúgy nem olvas irodalmat, de meg van győződve róla, hogy a költőhöz dől a pénz.  

– Hiába mondtam neki, hogy a második regényemet hét évig írtam, és kerestem vele annyit, hogy az hét évre elosztva napi bruttó harmincöt forintot jelent – tette hozzá az író, immár milliomosként.

Megkérdeztük tőle, hogy melyik művet gondolta befutónak, mire elárulta, hogy a sajátját egészen biztosan nem, mert azt hitte, hogy vers szóba sem jöhet, csak prózai művek. Érdeklődtünk tőle arról is, hogy ha egy biztosítónál lehetőség volna biztosítást kötni rossz mondat vagy írói kiégés ellen lírai vagy prózai műre, akkor élne-e vele, mire Szajla híres szülötte azt mondta: inkább egészségbiztosítást kötne, hogy ha kórházba kellene mennie, normális szobába és körülmények közé kerüljön.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.