A szivárgó információk – a Guardian által megszerzett megállapodástervezet – szerint a tagállamok vezetői megállapodnak, hogy évente mindössze ötezer embernek biztosítanak menekültstátuszt, akiket
arányosan telepítenek majd le több országban.
A polgárháborúk és a szegénység elől menekülők döntő többségét azonban – becslések szerint idén 200 ezren érhetik el az olasz partokat –, visszafordítják a veszélyzónákba.
A BBC szerint a tagállamok egyetértenek abban: el kell lehetetleníteni az embercsempészeket, és meg kell semmisíteni a hajóikat. A menekültek 90 százaléka Líbiából indul az életveszélyes útnak, az ottani kaotikus helyzet rendezése is létfontosságú. A tagországok nemcsak Líbiának és a küldő országoknak segítenek, hanem a fogadó államoknak – Itáliának, Máltának és Görögországnak – is nyújtanak anyagi, illetve logisztikai támogatást.
A tömegkatasztrófákat megelőzni hivatott kereső-mentő misszió újraindításáról azonban nem állapodtak meg.
Idén eddig azért halt meg harmincszor annyi menekült a Földközi-tengeren,
mint tavaly, mert az olasz hatóságok támogatás híján 2014 végén leállították a Mare Nostrum nevű kereső és mentő missziót. Ezt az EU szerényebb határvédelmi művelete váltotta fel, a Triton már nem merészkedett el a gócpontig, azaz a líbiai partokig. Csütörtök este az első döntés, amelyről hivatalosan bejelentést tettek az volt, hogy az EU megháromszorozza a Tritonra szánt pénzt.
Alessandra Venturini, a firenzei Migrációs Központ igazgatóhelyettese szerint rövid távon az életmentés a legfontosabb, hosszú távon azt kell megakadályozni, hogy a kétségbeesett emberek nekivágjanak a tengernek. – Lehetővé kell tenni, hogy a hazájukhoz közeli országban folyamodjanak menekült státuszért. Az etiópiaiak mondjuk Kenyában, a szíriaiak Libanonban. Az engedély kiadása után letelepíthetnék őket Európában – mondja a Népszabadságnak a kutatóintézet szakértője. Szerinte világos, hogy Európa nem tud mindenkit befogadni, így más országokban, például Marokkóban vagy Tunéziában is el lehetne helyezni a menekülteket. Európának nem kell rettegni a „menekülthullámtól", s az eddigi felfogással ellentétben munkaerőként, nem pedig segélyen élőkként kellene tekinteni az érkezőkre.
|
Afrikai menekültek a Kanári-szigeteken. Kétszázezerből évente ötezret
Santiago Ferrero / Reuters |
– Igenis van munka. Ott, ahol magas a munkanélküliség, a dél-európai városokban nehezebb a helyzet,
de van munka. Európa öregszik, új állampolgárokra van szükség,
olyan egészségügyi dolgozókra, akik ellátják az időseket. Ha valakinek nincs megfelelő végzettsége, át kell képezni. A mezőgazdaságban szintén szükség van munkáskezekre" – véli Venturini. Úgy látja, egyes államok ott rontják el, hogy túl sokáig biztosítanak segélyt, ahelyett, hogy bevezetnék a menekülteket a munkaerőpiacra.
