„Hatodikos korom óta zaklatnak. Számtalanszor sértegettek a folyosón, volt, hogy megvertek… Egyszer halálos üzenetet is kaptam, amiben valaki azt mondta, minden vágya, hogy feldugjon egy kést, majd elvágja vele a torkomat” – olvasható a 17 éves David vallomása a Stonewall brit LMBT jogvédő szervezet 2012-es jelentésében. A számos hasonló írást tartalmazó felmérésből kiderül, hogy a Nagy-Britanniában élő meleg fiatalok ötvenöt százalékát érte már valamilyen atrocitás az iskolában.
Ötből három áldozat azt tapasztalta, hogy hiába volt jelen tanár a zaklatásnál, a pedagógus nem lépett közbe.
A Stonewall szakértői szerint a bullyingnak hosszú távú következményei is lehetnek. A diákok hatvan százaléka a jövőbeni zaklatástól tartva megváltoztatja továbbtanulási terveit, sokan kárt tesznek magukban, depressziótól szenvednek, az áldozatok negyvenegy százaléka pedig fontolgatja az öngyilkosságot vagy már meg is kísérelte. „Ezeknek a diákoknak speciális támogatásra van szükségük a fejlődéshez” – nyilatkozta a BBC-nek Amelia Lee, az LGBT Youth North West munkatársa.
Terveik szerint a magániskolában a tanrendet a gyerekek igényeire szabják, és a speciálisan képzett tanárok a hagyományos órák mellett olyan dolgokra is figyelmet szentelnek majd,mint a fiatalok önbecsülésének növelése. Az ország első LMBT középiskolájának terve heves vitát váltott ki. Hiába érvel Lee és csapata azzal, hogy a bántalmazott gyerekeknek szükségük van védett közegre, ahova egyébként hetero fiatalok jelentkezését is várják, sokan úgy vélik, ez szegregáció. Shaun Dellenty, a londoni Alfred Salter Általános Iskola igazgatóhelyettese nem tartja jó ötletnek a „gettósítást”.
– Ha bizonyos gyerekek életveszélynek vannak kitéve, akkor a helyzet megkívánhat egy ilyen átmeneti megoldást. De csak abban az esetben, ha emberélet múlik rajta
– mondja a Népszabadságnak a meleg pedagógus, aki öt éve tart kollégáinak tréningeket az ország különböző iskoláiban. Célja, hogy minden brit iskola biztonságos környezetté váljon a meleg fiatalok számára. Van kihívás, hiszen a tanárok jó része olyan generációhoz tartozik, amely az évtizedek során számos előítélettel és melegekkel kapcsolatos tévhittel találkozott. A 46 éves Dellenty fiataloknak is gyakran tart előadást, ilyenkor saját tapasztalatairól mesél.
– 1987-ben azzal az elhatározással hagytam félbe a tanulmányaimat, hogy végzek magammal. Amióta az eszemet tudom, tisztában voltam vele, hogy a fiúkat szeretem. Már általános iskolában sem illettek rám a nemi sztereotípiák. Sok olyasmit szerettem, amit a lányok, s emiatt kívülállónak éreztem magam. Ezt a tanárok is gyakran a szememre vetették. Az osztályfőnököm egyszer bevitt az irodájába, lehúzta a nadrágomat, hogy lássa, tényleg fiú vagyok-e. A gimnáziumban már nem bírtam tovább. Egy nap fogtam magam, kisétáltam az iskolából, és elmentem anyám házába. Útközben vettem egy pengét és egy üveg Martinit, de szerencsére még élt bennem a remény, hogy másképp is lehet, így végül nem tettem meg – mondja Dellenty.
A transznemű Tara Hewitt már kevésbé elnéző a manchesteri ötlettel szemben, és a change.org-on petíciót indított, hogy a középiskola soha ne jöhessen létre. Szerinte az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy az előítéleteket leginkább úgy lehet semlegesíteni, ha a különböző emberek megtanulnak együtt élni.
– Ha a hetero fiatalok nem találkoznak melegekkel, akkor nem fogják tudni, hogy támogatásra és nem zaklatásra van szükségük. A szegregáció a meleg vagy transzszexuális fiataloknak is rossz, mert egy hamis közeghez szoknak,
ahol nem kell eltérő gondolkodású emberekkel kommunikálniuk – mondja lapunknak Hewitt, aktivista, a Konzervatív Párt tagja.
A 29 éves nő úgy véli, az erőforrásokat inkább arra kéne fordítani, hogy minél több iskolában tartsanak felvilágosító foglalkozásokat és továbbképzéseket a tanároknak. Hewitt szerint a speciális iskola rossz út, amelyet az Egyesült Államokban tapostak ki először. A manchesteri ötletgazdák is vállalják, hogy példaként a New York-i Harvey Milk gimnázium lebeg a szemük előtt. Az ikonikus meleg politikusról elnevezett állami intézmény hasonlóan heves társadalmi vita közepette nyitotta meg kapuit 2003-ban. Rubén Díaz demokrata politikus, pünkösdista lelkész még pert is indított a város ellen, amiért egy száz diáknak otthont adó, „diszkriminatív” iskolára „pocsékolták” a pénzt.
A fiatalok közül azonban sokan hosszú idő után végre biztonságban érezhették magukat. A nyolcvan százalékban fekete és latino diákok többsége igen nehéz körülmények közül érkezett: induláskor a diákok ötöde hajléktalan volt vagy nem a szüleivel élt. A többségében meleg tanárok így nem csupán az oktatási tárca által előírt hagyományos tantárgyakat tanítják, hanem azzal is foglalkoznak, hogy a fiatalok miként kezeljék az érzelmeiket, a nehéz helyzeteket, és hogyan tegyenek szert nagyobb önbizalomra. A hetero fiatalokat is szívesen látó gimnáziumban igény szerint segítenek a házi feladat megírásában, de karrier-tanácsadással is foglalkoznak.
„Nagyon családias a hangulat az iskolában. Olyan kevés a diák, hogy a tanárok szinte mindenkit név szerint ismernek” – jellemzi egy internetes fórumon egy diák a középiskolát, ahol senkit nem hökkent meg, ha egy fiú kisminkelve, női parókában, szoknyában és magassarkúban megy be órára.
A fórumozó diák azonban a szegregált iskolákat érő kritika alátámasztásaként hozzáteszi, hogy több tényező is nehezíti az oktatás színvonalának fenntartását. „Ha valaki nagyravágyó, nem biztos, hogy tetszeni fog neki ez a suli. A tanári kar rendkívül tehetséges, de nincs elég pedagógus. Sok diák le van maradva a tananyaggal, de nem hibáztatom őket, érthető, hogy nehéz a tanulásra koncentrálni, amikor folyamatosan bántják az embert.”
|
A Harvey Milk Gimnázium sok meleg fiatalnak nyújtott oltalmat, azonban többek szerint szegregálja a diákokat
Forrás: Hetrick-Martin Institute |
A meleg fiatalok zaklatása természetesen nem angolszász sajátosság. Virág Zsolt, a Melegség és Megismerés iskolai felvilágosító program egyik koordinátora szerint bár a magyar fiatalok jó része nem vállalja homoszexualitását, „elég, ha annak tűnik”, máris könnyű célpontja a verbális abúzusnak és kiközösítésnek. Az aktivista szerint azonban elutasításra nem csak az iskola falai között kerül sor. – Volt egy tizenhét éves gyerek, aki elmondta az anyjának, hogy meleg. Az asszony annyira féltette, hogy nem engedte el társaságba, esténként és hétvégenként bezárta a lakásba.
– Olyat is hallottam, aki pszichológushoz küldte a gyerekét, hátha elmúlik, meggondolja magát, vagy ki lehet nevelni belőle
– meséli a Népszabadságnak Virág, akinek szintén akadtak nehézségei kamaszként. Tizenhárom évesen mondta el az édesanyjának, hogy meleg, mire azt a választ kapta, hogy ez hülyeség, felejtse el. „Jó fiú volt”, próbált lányokkal ismerkedni, és végül csak kilenc évvel később fogadta el önmagát. Azóta kinyílt számára a világ, és az iskolai program keretén belül igyekszik segíteni meleg és hetero fiataloknak egyaránt.
A Labrisz Leszbikus Egyesület által másfél évtizede életre hívott – és jelenleg a Szimpozion Egyesülettel közösen működtetett – program keretén belül évente mintegy 35 középiskolába jutnak el országszerte, ahol többnyire osztályfőnöki óra keretén belül beszél a melegségről egy férfi és egy nő aktivista. Elméleti ismereteket osztanak meg a diákokkal, elmesélik saját történetüket, és remélik, hogy a fiataloknak közben megjön a bátorságuk, és kérdeznek. Tapasztalatai szerint a diákok többsége azonban passzív, sokuk úgy tudja, hogy egyáltalán nincs meleg ismerőse, vagy egyenesen félnek az óra következményeitől.
– Vannak diákok, akik attól tartanak, hogy ha mi odamegyünk és beszélünk a melegségről, akkor le fognak bukni. Előfordul, hogy valaki irul-pirul, nem mer a szemünkbe nézni és majd elsüllyed a padban. Ilyenkor sejtjük, hogy érintett, de persze nem hozzuk szóba. Virágék nemcsak a diákoknak, hanem a tanároknak is szívesen segítenek, hiszen pedagógusként nagy a felelősségük.
Szegregáció
Tudományos értelemben a szegregáció egy értékmentes fogalom. Azt értjük alatta, amikor egy társadalmi csoportnak például a térbeni vagy az iskolarendszeren belüli eloszlása eltér az egyenletestől – magyarázza lapunknak Ladányi János. A szociológus szerint a szegregációnak komoly következményei vannak. Akik szegregált iskolákba vagy osztályokba járnak, másképp szocializálódnak.
– Az életben mindenhol együttélésnek vagyunk kitéve, miért pont az iskola az, ami ettől eltér? Ha például csak cigányok járnak egy iskolába, akkor meg vannak fosztva annak a lehetőségétől, hogy megtanulják azt a nagyon fontos dolgot, hogy miként kell egy nem cigány többségű környezetben élni – véli Ladányi. A manchesteri esetet ugyan nem ismeri, de szerinte az úgynevezett óvó közegről általánosságban elmondható, hogy akik ilyen iskolába járnak, azok nincsenek felkészülve arra, miként viselkedjenek az élet más területein.
– Ez kétélű fegyver, egyfelől megvédi az embert, másfelől nem lesz felkészülve arra, mit csináljon a munkahelyén, vagy ha felszáll a villamosra. Ez fordítva is igaz: a többségi társadalom tagjai számára is fontos, hogy olyan környezetben szocializálódjanak, ahol a kisebbségek tagjai is jelen vannak. – Olyan tudás ez, amit ha gyerekkorban nem tanul meg az ember, akkor ez később már nagyon nehezen megy. Ez nemcsak az úgynevezett cigányügyre, hanem a homoszexuálisokra vagy a fogyatékkal élőkre is igaz.
– Volt, hogy egy nyíltan meleg diákot cikiztek a többiek, mire bejött a tanár, hallotta, hogy mi történik, de nem csinált semmit. Úgy tett, mintha nem hallaná. Ez a legrosszabb, amikor szemet huny a tanár is, és jóváhagyja a dolgot. Ezzel azt üzeni, hogy igen, lehet bántani egy gyereket, mindegy, milyen kisebbséghez tartozik – mondja Virág, majd hozzáteszi, hogy sajnos még mindig nehezen jutnak be a programmal az iskolákba.
Néhány éve levelet küldtek minden intézménynek, ám csak kevesen érdeklődtek. Amikor később kör e-mailben próbálkoztak, egy tanár megfenyegette őket, hogy „spammelésért” bepereli a szervezetet. Virág szerint a szexualitás az iskolákban tabutéma, úgy vannak vele, hogy ha nem beszélnek róla, akkor nincs vele gond. Vélhetőleg az az igazgató is így gondolkodott, akinek a tizennégy éves Ayden Keenan-Olson többször is hiába panaszkodott, hogy zaklatják.
