Nem lehet véletlen, hogy Putyin egyre gyakrabban kritizálja a kommunistákat.
Túl sok közöttük a tábornok, és kevés a sorkatona – így jellemezte az orosz liberális tábor helyzetét Alekszandr Satyilov, az orosz kormány mellett működő pénzügyi egyetem szociológiai és politológiai karának dékánja. Ő nem is vár különösebb sikert azoktól a tárgyalásoktól, amelyeket nemrég kezdett meg az Oroszországban a politikai paletta jobboldalára sorolt demokratikus ellenzék két legismertebb szervezete, a Jabloko és a Népi Szabadság Pártja (Parnasz). A cél, hogy egyesítsék erőiket a szeptember 18-án esedékes parlamenti választások előtt.
A jobb eredmény az lenne, hogy esetleg bekerülnek a parlamentbe. Erre a legutóbbi, 2011-es voksoláshoz képest valamelyest jobb esélyeket kínál, hogy most nemcsak pártlistákról, hanem egyéni körzetekben is választanak parlamenti képviselőket – mindkét ágon 225-225-öt. Vagyis, ha az ötszázalékos bejutási küszöböt nem is érik el, egy-egy jól menedzselt jelöltjükből nagy szerencsével mégis képviselő lehet.
Arra látnak is esélyt az elemzők, hogy a két párt az egymást gyengítő rivalizálást elkerülendő egyezteti egyéni jelöltjeit. Közös listát azonban aligha állítanak. – A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt a tábort szétdarabolják tagjainak ambíciói – mondta a Népszabadságnak Satyilov, míg kollégája, Konsztantyin Kalacsov, a Politikai Szakértői Csoport nevű moszkvai tanácsadó cég vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a Jabloko és a Parnasz azonos (mintegy egyszázalékos támogatottságú) politikai súlycsoportba tartozik, így kevéssé hajlandóak engedményt tenni egymásnak.
