A nemzet közi közösség semmiképpen sem ismerhet el erőszak hatására létrejött területi változásokat, mondta. A másik általános nemzetközi jogi felfogás értelmében azok a népek, amelyek egyszer már éltek önrendelkezési jogukkal – mint például Ukrajna népei 1991-ben, amikor kiváltak a felbomló Szovjetunióból –, tovább nem „osztódhatnak”. Akkor sem, ha területük egyes részein más etnikumú lakosság van többségben, feltéve ha az utóbbival szemben a központi kormányzat nem folytat súlyosan diszkriminatív politikát.
Jogosan merül fel, hogy a krímiek hivatkozhatnak-e a koszovói példára. A hágai Nemzetközi Bíróság 2011-ben, ún. tanácsadó véleményben leszögezte: a koszovói parlament 2008-ban jogszerűen tett függetlenségi nyilatkozatot. A bíróság azonban nem nyilvánított véleményt abban a kérdésben, hogy az ország amúgy jogszerűen vált-e ki Szerbiából. Az államok véleménye is erősen megoszlott ebben a tekintetben. Oroszország például a kezdetektől ellenezte Koszovó függetlenségét.
Moszkva a mai napig nem ismerte el Pristinát. Hasonlóképpen tett egyébként öt EU-tagállam, köztük Szlovákia és Románia is. Ezeknek az országoknak a magatartását elsősorban az indokolta, hogy Koszovó ne lehessen ürügy vagy hivatkozási alap semmilyen szeparatista törekvésre. A NATO keleti bővítése kapcsán a 90-es években a feltételek között szerepelt az is: az észak-atlanti szövetségbe nem kerülhet be egy olyan állam sem, amely revizionista politikát folytat, s etnikai alapon magához szeretne csatolni szomszédos területeket.
Sepelevék készek hazatérni
Visszavonja a magyar hatóságokhoz benyújtott menedékkérelmét Olekszandr Sepelev, az ukrán parlament volt képviselője és felesége, Galina Sepeleva. Egyszersmind – mint az erről tegnap kiadott közleményükben írják – kérik, hogy „az arra illetékes magyar miniszter teljesítse az ukrán kiadatási kérelmet, vagyis most már ők kérik kiadatásukat”. A házaspárt tavaly júliusban, az Interpol útján kiadott körözés alapján fogták el Budapesten, ahol több mint nyolc hónapja kiadatási letartóztatásban vannak. Az egykori honatyát gazdasági visszaélésekkel és gyilkosságra való felbujtással gyanúsítják hazájában.
|
Sepelev egy budapesti bíróságon tavaly decemberben
Beliczay László (MTI) / MTI |
Ő azonban politikai menedékjogot kért Magyarországon, mert állítja: koholt vádakat hozott fel ellene a február végén megbuktatott államfő, Viktor Janukovics környezete, amely azt akarta elérni, hogy az ő segítségével vonhassák újabb perben felelősségre a börtönből nemrég szabadult volt miniszterelnököt, Julija Timosenkót és munkatársait. Kérelmüket a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kétszer is elutasította. A dokumentum szerint miután megdőlt Janukovics uralma, „megszűnt azok hatalma, akik miatt 2012. november 18-án elmenekültek Ukrajnából, oda vissza nem térhettek, s ez idáig félniük kellett, hogy kiadatásuk esetén beteljesedik végzetük”.
Bár menekültstátust nem kaptak, „Magyarországon mindenkinek köszönettel tartoznak, az elhúzódó eljárással végül is célt értek, hiszen bíztak abban, hogy ezek a viszonyok Ukrajnában nem tartanak örökké, visszatérhetnek hazájukba, s – amennyiben még fenntartják velük szemben a vádat – számot adhatnak”. Ezt ugyanis sohasem akarták elkerülni, de megítélésük szerint az ukrajnai hatalomváltásig esélyük sem volt a korrekt, törvényes „elszámoltatásra” – áll a közleményben, amely azt a meggyőződésüket is hangsúlyozza, hogy az ügyükben eljáró magyar hatóságokat az ukrán szervek megtévesztették, „a magyarországi eljárást jogellenesen befolyásolták”.
