– Hozták a szokásos hamburgert, amitől már szó szerint rosszul voltam, és vártam, hogy vége legyen a napnak. Semmit sem lehet ott csinálni. Néha kiengedtek a repülőtér egyik folyosójára. Ott sincs más, csak székek, de még ez is izgalmasabbnak tűnt, mint a szobában sínylődni a többiekkel – jegyzi meg.
Az elkülönített helyiség mellett volt egy mosdó, ott tudott tusolni és kimoshatta a ruháit is. – Már azon gondolkoztam, hogy azt kérem, küldjenek vissza Szíriába. Élnek még ott rokonaim, s noha pokoli a helyzet, és féltem, hogy ha visszatérek, meghalok, de akkor legalább tényleg mindennek vége lesz. A reptéren úgy éreztem,
minden egyes nap után meghalok egy kicsit.
Az időt általában olvasással, filmnézéssel töltötte. Szerencsés volt, ugyanis ki tudta fizetni az internet havi díját, így szinte bármit le tudott tölteni a telefonjára.
Moustafa Khalifa A burok című könyve nagy hatással volt rá. A szerző azt meséli el, hogy egy Franciaországban élő filmrendezőt koholt vádak alapján miként veti 12 évre az ország legembertelenebb, sivatagi börtönébe az Aszad-rezsim, bírói ítélet nélkül, ártatlanul.
Manszúr a repülőtéri szobában nézte meg a Terminál című filmet is, Tom Hanks főszereplésével. - Victor Novarskinek azért jobb volt, mint nekem. Ő sétálgathatott, barátkozhatott a reptéren dolgozókkal, én viszont úgy éltem ott, mint egy rab egy börtönben.
Lapunk kérdésére, hogy hová menne legszívesebben, azt mondja, bárhová, ahol embernek érezhetné magát, tisztelettel bánnának vele. Egyelőre azonban még csak az biztos, hogy elhagyhatta a repülőtér épületét. Hogy hová viszik, mi lesz vele, még ő maga sem tudja.
18 év a Charles de Gaulle-on
A Steven Spielberg rendezte Terminál című mozifilmet az iráni Mehran Karimi Nasszeri története inspirálta, aki közel 18 évet töltött a párizsi Charles de Gaulle repülőtéren.
Nasszeri a sah ellenes forradalom után menekült el Iránból, az 1980-as években menedékjogot kapott Belgiumtól. Amikor Angliába utazott volna a családjához, ellopták az iratait, és a francia reptéren rekedt. 1988 augusztusától 2006 júliusáig élt az 1-es terminál épületében. Noha egy francia bíróság 1992-ben elismerte, hogy Nasszeri menekültként legálisan tartózkodik Franciaországban, a hatóságok továbbra sem engedték, hogy francia földre lépjen és a korábban tőle ellopott iratokat sem pótolták.
Ügyvédjével a belga hatóságoknál próbálkoztak, akik hosszas huzavona után 1995-ben rábólintottak a korábban eltulajdonított iratok ismételt kiállítására, amennyiben Nasszeri Belgiumban telepedik le. Ő azonban ebbe nem ment bele. 2006-ban kórházba került, ahonnan 2007 januárjában engedték ki, és egy ideig egy a reptérhez közeli szállodában élt a Vöröskereszt jóvoltából, majd az Emmaus jótékonysági szervezet biztosított számára lakhatást.
