Erősödni akarnak a hatalmas leépítéssel

A leépítés segít összpontosítani a forrásokat, felgyorsítani az információtechnológiai haladást és javítani a haderő minőségét – foglalta össze a reformok lényegét a Xinhua állami hírügynökségnek Jang Ju-dzsun, a védelmi minisztérium szóvivője. Szavai szerint azokat az egységeket szerelik le, amelyek fegyverzete elavult. A változások várhatóan főként a szárazföldi alakulatokat érintik, mivel a korszerű hadseregben kevesebb „bakancsosra” van szükség, de kisebb lesz az adminisztratív és általában a „nem harci” személyzet is – derül ki a hírekből.

Ezek azt is hangsúlyozzák, hogy a kínai gazdaság lendületvesztése ellenére sem fog csökkenni a 2011 óta évi 10-13 százalékkal bővülő, az idén 144milliárd dollár körüli – a világon az USA után a második legnagyobb – katonai költségvetés: a felszabaduló forrásokat várhatóan a légierő és a haditengerészet fejlesztésére fordítják. Kisebb, de erősebb lehet tehát a kínai hadsereg, amely nem először esik át jelentős leépítésen.

Az 1951-ben még több mint hatmilliós létszáma 1990-re 3,2 millióra, tíz évvel később pedig 2,5 millióra csökkent, majd 2003–2005 között egy újabb, 200 ezres kurtítás nyomán érte el a jelenlegi szintet. Megfigyelők szerint a mostani intézkedés is jelzi Hszi elnök kötődését a fegyveres erőkhöz, ami nem csak abban áll, hogy államfői tiszténél fogva ő a főparancsnok. Pártkarrierjét az 1970–1980-as évek fordulóján a védelmi miniszter titkáraként kezdte, így egy ütőképes hadsereg és annak ellenőrzése különösen fontos a számára.

Azért is, mert ez erősíti otthoni hatalmi bázisát, és a világ felé is jelzi: a Dél-kínai-tengeren terjeszkedő, a Kelet-kínai-tengeren pedig Japánnal is területi vitában álló Kínával katonai hatalomként is számolni kell. A kínai minden más hadseregnél jobban feljött az utóbbi évtizedben – mondta a The New York Timesnak Bonnie S. Glaser, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja washingtoni elemzőintézet szakértője.

A RIA Novosztyi orosz hírügynökség pedig nemrég Samuel Perlo-Freemant, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) programvezetőjét idézte, aki szerint Peking arra törekszik, hogy a Csendes-óceán nyugati térségében ellenálljon az USA dominanciájának. Erre egyelőre kevés az esély, hiszen katonai innováció tekintetében belátható időn belül nem lesz képes megelőzni a védelmi célokra nála több mint négyszer többet költő USA-t.