galéria megtekintése

A székely zászlóra ugrik, a nyelvhasználatért kisujját sem mozdítja a román hivatal

„A kolozsvári prefektusi hivatal igény esetén magyar nyelvű szó- és írásbeli igényléseket is fogad, és ezekre magyar nyelven válaszol.” Ez áll a kisebbségvédelmi keretegyezmény romániai alkalmazásáról szóló jelentésben, amelyet kétéves késéssel, idén nyújtott be az Európa Tanácshoz a román külügyminisztérium. Az idézett megállapítás már első olvasatra sem tűnik valószerűnek.

Köztudott ugyanis, hogy a magyarság számaránya Kolozs megyében nem éri el a húsz százalékot – vagyis a hivatalok nem kötelesek magyarul kommunikálni az állampolgárokkal –, ráadásul a magyar sajtó évek óta arról cikkezik, hogy az ezredfordulón, az uniós csatlakozási tárgyalások során bevezetett nyelvi jogokat ott is hiányosan alkalmazzák – ha egyáltalán –, ahol kötelező lenne.

Székely zászló Csíkszeredán. Miatta perelnek, a nyelvhasználat miatt nem
Székely zászló Csíkszeredán. Miatta perelnek, a nyelvhasználat miatt nem
Veres Nándor / MTI

 

Megkérdeztük a prefektusi hivatalt, hogy hány magyar nyelvű beadványt iktatott, illetve ezekre hány magyar nyelvű választ küldött ki az elmúlt öt évben. A magyarul beadott igénylésünkre román nyelvű válasz érkezett: eszerint egyetlen magyar nyelvű petíciót vagy egyéb beadványt sem iktattak. Ami nem is csoda, hiszen a „lehetőségről” vélhetően csak az tudott, aki elolvasta a külügyminisztérium beszámolóját az Európa Tanács honlapján. A Kolozs megyei prefektúra internetes oldalán nincsenek magyar nyelvű formanyomtatványok, és semmi sem utal arra, hogy a hivatal a románon kívül más nyelven is kommunikálna a polgárokkal. Erről egyébként a lapunk által megkérdezett, Kolozsváron dolgozó újságírók sem tudnak.

A Kolozs megyei prefektúrának nem is ez a legsúlyosabb mulasztása. A kormány megyei képviselői perek sokaságát indították az önkormányzatok ellen, de ezek kivétel nélkül valamilyen közösségi szimbólum ellen irányultak, például a székely zászló vagy a megyeháza/községháza felirat eltávolítását célozták meg. Következetesen elmulasztják viszont a prefektusok azt az „elsődleges feladatukat” – a prefektusi hivatal tevékenységét szabályozó törvény fogalmaz így –, hogy a kormány képviselőjeként őrködjenek a törvényesség, ezen belül pedig az anyanyelv-használati jogok biztosítása fölött azokon a településeken, ahol egy kisebbség számaránya eléri a 20 százalékot.

Erre megfelelő eszköz áll a rendelkezésükre: 500 és 1500 lej (35–105 ezer forint) közötti bírságot szabhatnak ki a törvényszegő polgármesterekre. Csakhogy az ominózus kormányhatározat vonatkozó cikkelye eséllyel pályázhatna a legritkábban alkalmazott jogi norma címre. A tizenegy erdélyi megye prefektusa, ahol jelentős magyar közösség él, a Népszabadság adatigénylésére egybehangzóan ugyanazt válaszolta: a törvény életbelépése óta eltelt másfél évtizedben egyetlen egy esetben sem róttak ki szankciót a nyelvi jogok alkalmazásának elmulasztásáért vagy megtagadásáért.

Főbb anyanyelv-használati jogok

Ahol egy kisebbség számaránya eléri a 20 százalékot:

- a település és az intézmények nevét, valamint a közérdekű információkat anyanyelven is ki kell függeszteni;

- a kisebbség tagjai szóban és írásban anyanyelvükön kommunikálhatnak az önkormányzattal és alárendelt intézményeivel;

- a kisebbség nyelvén is közzé kell tenni az önkormányzati ülé­sek napirendjét és határozatait hivatalból, a személyre szóló dokumentumokat (például adót megállapító határozatot) pedig kérésre.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.