„Nagyon óvatos lennék a palesztinközi megbékélést illetően. Hasonló összeborulás, közös kormányalakítási bejelentés eddig négyszer volt a Fatah és a Hamasz között. Kibékültek, mondták, és hat hónapon belül közös kormányt alakítanak. Ám semmi sem lett belőle. Most azt állítják, hogy komolyan gondolják, de nem látom, mennyiben különbözne a helyzet a korábbiaktól. Például egy szót sem mondtak arról, mikor engedik el a másik fél embereit, akiket Gázában vagy a Nyugati parton tartanak fogva” – mondta Ron Ben-Jisaj.
 |
Ron Ben-Jisaj
Kurucz Árpád |
Szerinte a megállapodás kényszer hatására jött létre, a Hamasz van igazán nagy bajban. A szíriai felkeléskor, 2011-ben a szunnita fél oldalára állt, s ezzel elveszítette szíriai és iráni pénzforrásait, fegyverszállítóit, kitessékelték a központját Damaszkuszból. Elvesztette egyiptomi hátországát is a Muzulmán Testvériség kormányának bukásával.
A szaúdiak sem adnak pénzt, némi katari és török támogatás maradt csak a Hamasznak. Üres a zsebe, nem tudja fizetni az embereit. Abu Mazen (Mahmud Abbasz mozgalmi neve) a palesztin társadalom nyomására deklarálta a megbékélést.
„Neki legitimációra van szüksége, amit eddig a Hamasz megtagadott tőle. A kölcsönös gyengeség a megbékélés bejelentésének oka. Ha sikerülne megvalósítaniuk a megállapodást, a Hamasz részt kérhetne a nemzetközi adományokból. Bekerülhetne a Palesztin Felszabadítási Szervezetbe, ez pedig a palesztin nép egyetlen nemzetközileg elismert képviselője” – magyarázta a szakértő.
A Hamasz az ellenállásra, Izrael teljes elutasítására alakult vallási alapú szervezet – emlékeztetett Ben-Jisaj. A Palesztin Hatóság és a Fatah viszont elfogadta a három alapelvet, amely a béketárgyalások alapja. 1. Izrael állam elismerése; 2. lemondás az erőszakról; 3. az előző megállapodások eredményének elfogadása.
|
A Hamas és a Fatah képviselői megállapodásukat ünneplik Gázában
Suhaib Salem / Reuters |
Megkérdezték a Hamasz külügyminiszterét, miként viszonyulnak ezekhez a dolgokhoz. Ő erre azt mondta, hogy majd megtárgyalják egymás között.
Ron Ben-Jisaj évtizedek óta elemzi a helyzetet, és úgy találja: sem az amerikaiak, sem európaiak nem ismerik fel, hogy a Közel-Keleten a szavaknak és a tetteknek nem ugyanaz az értékük, mint a nyugati kultúrában. Szerinte Abu Mazent nem a palesztin állam megalakításának mielőbbi szándéka vezérli, hanem az, hogy adott pillanatban a lehető legtöbbet érje el csupán azzal, hogy tárgyalóasztalhoz ül.
A palesztin vezető felismerte, hogy így napi sikerei lehetnek, elérheti például 3000-3500 izraeli börtönben ülő palesztin terrorista kiengedését. Vagy leállíthatja a palesztin területeken folyó zsidó építkezéseket. Ezek nagyon népszerű célok a palesztin társadalomban, javítják az ő megítélését.
Az izraeli elemző szerint hiú remény hinni a tárgyalások gyors eredményességében, hiszen több megoldhatatlan kérdést kellene rendezni. Ilyen a palesztin menekültek visszatérésének joga az izraeli területre. Ez az izraeliek számára tabu, és ezt Abu Mazen is tudja. Ahogy azt is tudja, hogy ha ezt elfogadná, ő is úgy végezné, mint Anvar Szadat egyiptomi elnök: megölnék.
Sokkal súlyosabb ügy ez, mint Izraelnek zsidó államként való elismerése vagy a területek határának a kérdése – állította a szakértő. Azt is nehezen tudnák elfogadni, hogy az izraeli csapatok továbbra is a Jordán völgyében maradjanak. „Izrael feltétel nélkül kivonult Libanon déli sávjából és a Gázai övezetből. Mi következett ezután? Elfoglalták a helyünket a terroristák. Ezt az izraeli társadalom még egyszer nem fogadná el. Jeruzsálem ügyében az izraeli kormány néhány keleti elővárosról mondana le, a palesztinok az összes 1967-ben megszállt területet akarnák a városban. Sem érzelmileg, sem politikailag nem látom ezt lehetségesnek” – hangsúlyozta.
S hogy mit akar ebben a helyzetben az izraeli kormány? „Tetszeni akarunk az amerikaiaknak, ha már Kerry külügyminiszter annyira szeretne egy megállapodást” – válaszolta.
Meglehetősen szkeptikus Ron Ben-Jisaj azt illetően, hogy USA politikusai mennyire érzékelik a közelkeleti gondolkodásmódot, a tárgyalási módszereket és hagyományokat. Az amerikaiak – állítja – megrögzötten hiszik, hogy ha a felek asztalhoz ülnek, akkor képesek elérni valamilyen kölcsönösen előnyös alkut. Ez szerinte ebben a térségben nincs így, legjobb esetben is csak nulla összegű játszmák vannak. A Közel-Keleten a méltóság és a becsület olyan fogalmak, amelyek felülírják a politikai praktikumot – állítja.
A patthelyzet feloldására a közeljövőben így aligha van lehetőség. Ben-Jisaj szerint az arab világ mostani zaklatott állapota sem kedvez a békének, Abu Mazen inkább kivárna tehát. Amúgy sem sürgeti őt a helyzet. A palesztin területeken jobb a gazdasági helyzet, mint a környező arab államok bármelyikében, nem utolsó sorban a folyamatosan beáramló európai és amerikai segélyeknek köszönhetően. „Az arab tavasz itt elmaradt, mert bár az elnyomás és a korrupció óriási, a palesztinok emlékeznek a második intifáda éveire – idézte fel Ben-Jisaj –, amikor sok embert vesztettek ők is.”
