– Fel sem tudom fogni, hogy mennyire megváltoztatott a Clare-rel töltött idő, a könyv írása, az európai, köztük magyarországi helyszínek felkeresése. Egyetemistaként, 1973-ban jártam Mauthausenben, de Auschwitz látványa mindent felülmúlt. Azt hiszem, valamivel jobban megértem már az emberi lélek mélységeit és magasságait – nyilatkozta lapunknak Wellingtonból Sarah Gaitanos. Az Új-Zélandon 2011-ben kiadott könyv életrajz, komoly történelmi kontextusba helyezve. Gaitanos a Budapesten született, de Szombathelyen módos polgári családban nevelkedett Galambos Klári történetén keresztül meséli el, hogy mi vezetett az európai zsidóság üldözéséhez és megsemmisítéséhez.
A korán zenei tehetséget mutató, a fővárosban tanuló Klári a megkülönböztetéssel először 1944. március végén szembesült: egy pályaudvari razzia során begyűjtötték, napokig fogva tartották. Miután visszatért családjához Szombathelyre, előbb a gettóba zárták, majd júliusban marhavagonokban Auschwitzba deportálták őt, Misi öccsét, édesanyját és unokanővérét, Rózsit. Érkezéskor Klárit és Rózsit az egyik, Misit és a mamát a másik irányba terelték. Akkor látta őket utoljára. – Elveszítettük a személyiségünket, senkikké alacsonyítottak minket – idézte fel az Auschwitzban töltött két hónapot Klára, akit unokanővérével 1944 augusztusában a hesseni Allendorfba, az ottani titkos katonai üzembe vittek. Lőszereket, a V2 rakéták robbanófejeit gyártották. A háború után hazatértek Rózsival, de miután a családból senkit sem találtak, kivándoroltak Új-Zélandra.
|
... és Galambos Klára The Violinist |
A világ másik végén azonban el kellett hallgatniuk származásukat. Az ott élő rokonok görögkeletinek vallották magukat, kerülendő „bizonyos problémákat”. Antiszemitizmus ott is volt. Klára, azaz Clare – számos holokauszt-túlélőhöz hasonlóan – igyekezett eltemetni a múltját, a zenébe menekült. Kétszer is férjhez ment, de gyereke a háborús megpróbáltatások miatt nem születhetett. Zenészkollégáinak csak nyugdíjba menetelekor beszélt először arról, milyen családból származik, s min ment keresztül.
Clare Galambos többször járt Magyarországon, de csak 1994-ben volt bátorsága felkeresni Szombathelyt. Mélyen megérintette, hogy a gettó felállításának ötvenedik évfordulóján a magyar állam bocsánatot kért az áldozatoktól. A gesztus enyhítette a fájdalmát. Sarah Gaitanos azt mondja: Clare történetét nem azért írta meg, hogy „emlékhelyet” állítson neki. A könyvvel gondolkodásra, beszélgetésre akar ösztönözni.
