Attól kezdve pártállástól függetlenül számos vitatkozó igyekezett vizuális érveket felmutatni. Bár a jegybank vezetése a folyamatos felháborodás nyomán változtatott a rendszeren, a nyugdíjcsökkentés azonban csak az 1998-tól foglalkoztatottakra érvényes. A régiek 35 év banki szolgálat után 55 éves kortól nyugdíjba vonulhatnak, s megkaphatják utolsó fizetésük 80-85 százalékát. Mivel kifutó csapatról van szó, a közfelháborodás el is ült ügyükben. Illetve elült volna, ha nem ők indítanak pert a múlt év októberében, arra hivatkozva, hogy a nyugdíjukból levont 3,3 százalékos szolidaritási hozzájárulás mélyen igazságtalan.
Az állami nyugdíjon felül ugyanis nem csupán a jegybank munkatársai kapnak extra-, úgynevezett üzemi nyugdíjat, hanem más állami cégek, például az osztrák államvasutak dolgozói is, de csak a „bankosokat vegzálják”. Az elégedetlenkedők 1394-en voltak, „vádiratuk” 204 oldalt töltött meg. A szociális minisztérium által azóta elvégzett vizsgálat szerint 27 állami intézmény dolgozói élveznek a jegybankéhoz hasonló extranyugdíjakat, a különböző kamarákon, társadalombiztosítási központokon keresztül egészen az állami rádió- és tévétársaságig vagy a schönbrunni állatkertig, összesen 9600-an. Ebben a keretben nincs benne a kilenc osztrák tartomány nagyszámú önkormányzati munkatársa, az ő különleges nyugdíjuk mérsékléséről helyi szinten kell dönteni.
A központi kormány márciusban már határozatot hozott a luxusnyugdíjak csökkentéséről. E szerint 2015 januárjától a nyugdíj, származzon akárhány forrásból is, nem lehet több havi 17 800 eurónál. Ami még mindig hatalmas tétel, az országgyűlési képviselők fizetésének több mint kétszerese. A pénzkivonást, nyugdíj-biztosítási hozzájárulás formájában tervezik, amelynek részleteit még a nyári szünet előtt a parlament elé akarják vinni. Ennek összege 4530 eurós állami nyugdíj esetében most öt százalék, fölötte pedig 10, 20 és 25 százalékos is lehetne az elvonás. A jegybank ezen kívül még a nyugdíjkorhatár felemelésére is készül, 2028-ig 65 év lenne a munka feladásának alsó határa.
Az intézkedéseket csak kis lépésekben szabad bevezetni, hangoztatják az illetékesek, jogszabályok védik ugyanis a nagynyugdíjasokat a hirtelen jövedelemcsökkentéstől. A kilencvenes években az osztrák alkotmánybíróság öt éven belül 20 százalékos mérséklést talált még elviselhetőnek. Az egykor aktív szakemberek védekeznek, a gazdasági kamarától kértek fel szakértőt. Neki annak bizonyítása lesz a dolga, hogy a nyugdíj-biztosítási hozzájárulás formájában levont összegek majd az adott vállalatok költségvetésébe folynak be, s ezzel megsértik az uniónak az egyenlő elbánásra vonatkozó elvét. „Egyetértésre nem számítottunk az érintettek részéről” – így a szociális kérdések minisztere, Rudolf Hundstorfer, aki biztosra veszi, hogy ennek ellenére a nyugdíjfaragást végigviszik.
Néhány tucatnyian 450 ezer felett
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2012-es adatsorában a 200 ezer forint feletti nyugdíjakat kezeli külön csoportban, ennyit, illetve ennél többet hazánkban akkor majd 93 ezren kaptak. Ez értelemszerűen nem hasonlítható még viszonylagos összehasonlításként sem a kifogásolt ausztriai luxusnyugdíjakhoz. A jobb eligazodást segíti a Heti Válasznak még egy 2010-ből származó, a Biszku Béla ügyével foglalkozó információja, amely szerint miközben annak idején 81 605 forint volt az átlagnyugdíj, 29-en kaptak 450 ezer forint felett.
