galéria megtekintése

Soha nem volt még ilyen szélsőséges a politika az Egyesült Államokban

15 komment


Kőműves Anita

Keith Pool az 1960-as évek óta kíséri szoros figyelemmel az amerikai választásokat, ám olyan furcsa versenyt még nem látott, mint a mostani. „Erre egyszerűen nincs precedens” – mondta lapunknak a Georgiai Egyetem 68 éves politológiaprofesszora. Úgy érzi, a 2016-os kulcsfontosságú választás lesz a republikánusok számára, és még egy pártszakadás sem kizárt.

Donald Trump teszi szokatlanná ezt a választást: Poole szerint azért vonz hatalmas tömegeket, mert zsigereikre hatva kihasználja azoknak az embereknek a dühét, akiknek a gazdasági helyzete az elmúlt negyven évben nem javult. „Az egyenlőtlenségek 1973–1974 óta nőnek, a ­reálbérek nem emelkedtek, a gyárak és a bányák bezártak. A gazdasági válságnak egy-két éve vége, de a fellendülésből származó vagyon 95 százaléka a leggazdagabb egy százalékhoz vándorolt, így az emberek azt látják, hogy a gazdagok lelépnek a pénzükkel” – mondta.

Trump és a többiek. Rég nem látott zűrzavar követekezhet
Trump és a többiek egy február 14-i republikánus aspiránsi vita után. Rég nem látott zűrzavar következhet
Jonathan Ernst / Reuters

A demokrata oldalon egy hasonlóan dühös csoport az, amely a magát „demokratikus szocialistának” valló Bernie Sanders sikerének alapját adja. Poole szerint közös bennük, hogy mindketten ellenzik a szabadkereskedelmi megállapodásokat, támogatják a fegyvertartás szabadságát, és egyetértenek abban, miért csúszott le az amerikai középosztály egy része. Ám Sanders nagy, gondoskodó államot akar, míg Trump a republikánusok minél kisebb államának a híve. No meg a kerítésnek a mexikói határon – éppen ez, az idegenellenessége vonzó sokak számára. A szavazóbázisuk is eltérő: Sandersre a fiatalok voksolnak, akiknek a diákhitelek terheinek enyhítését és olcsóbb egészségügyet ígért. Trump ezzel szemben az idősebb fehér szavazók számára vonzó.

 

Poole a munkatársaival kidolgozott egy matematikai modellt, amely a törvényjavaslatokra leadott szavazataik alapján értékeli a kongresszus tagjait, így elhelyezi őket egy konzervatív–liberális skálán. Ez alapján értékelték a teljes republikánus, illetve demokrata képviselőcsoportot is, visszatekintve az elmúlt százötven évre. A számokból az derül ki: az amerikai törvényhozás soha nem volt olyan megosztott és szélsőséges, mint most. Főleg a republikánus oldalon, ott a képviselők és szenátorok négyötöde már a szélsőségesek közé sorolható.

– Meddig mehet ez tovább? – kérdeztük az Oregonban született professzortól, aki szerint a folyamatban 2016-ban fordulópont következik. Igaz, még nem tudni, ez pontosan mi lesz. Ha Trump megnyeri a legtöbb delegált szavazatát az előválasztások során, de a párt megtagadja tőle a jelöltséget, akkor rég nem látott zűrzavar következik, ami szinte biztosan pártszakadáshoz fog vezetni. Főleg, ha az ingatlanmilliárdos ebben az esetben is elindul, de nem republikánus, hanem egy harmadik párt színeiben.

A demokraták kevésbé csúsztak el balra az elmúlt évtizedekben, mint a republikánusok a másik irányba. „Ennek az az oka, hogy amikor Lyndon B. Johnson elnök 1966-ban bevezette a Medicare-t, amely tulajdonképpen európai típusú állami egészségbiztosítás az időseknek, akkor ez volt a határ a szabadpiacban hívő amerikaiak számára. Ennél tovább nem lehetett menni. A gazdasági válságban azonban kiderült, hogy mennyire lyukacsos a szociális ellátórendszer. Igény lett jobb egészségbiztosításra, betegszabadságra” – mondja Poole, aki szerint ez balra fogja tolni a demokratákat.

Hillary Clinton már kijelentette, ha megválasztják, kiszélesíti az Obama-féle egészségbiztosítást és a betegszabadságokat. A demokraták „sokkal európaibb irányba tolnák Amerikát” – fogalmazott a professzor.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető