A szikh tiszt ügyében hozott döntés az Amerikában egyre inkább terjedő multikulturális felfogás példája, amelyben nem kell két identitás között választani.
Egyszerre lehet valaki amerikai és szikh, muzulmán, kínai, latino vagy afrikai, vagy ezek bármilyen kombinációja. Ez már nem az elhíresült amerikai olvasztótégely, amelyben mindenki hasonul egymáshoz, de nem is a később divatossá vált salátástál, amelyben mindenki megtartja a saját kultúráját, és békésen egymás mellett él. Singh egyszerre lehet amerikai katona és szikh, a kettő ráadásul tökéletesen passzol egymáshoz. Az Észak-Indiában kialakult vallás követői hagyományosan jó harcosok, mert vallásuk egyik előírása szerint védelmezniük kell az ártatlanokat, és fel kell venniük a harcot az elnyomó zsarnokokkal.
A Pew Center felmérése szerint az Egyesült Államokban élő 321 millió emberből 46 millióan az ország határain kívül születtek. Amerikában eddig is békében megfértek egymás mellett a kultúrák. A rádióban decemberben megkérdezik a betelefonálótól, hogy boldog karácsonyt vagy boldog hanukát kívánjanak-e neki.
Március közepén, származástól függetlenül, mindenki söröskorsót ragad az ír ünnep, Szent Patrik napja alkalmából. Ám érezhetően egyre elfogadottabb a többszörös kulturális identitás, olyannyira, hogy ez már a reklámszakmának is feltűnt. Az EthniFacts tanácsadó cég olyan vállalatoknak segít, amelyek több különböző kulturális-etnikai csoportnak is el akarnak adni valamit. Saját módszertanuk szerint az amerikai lakosságnak már több mint a fele multikulturális hátterű. Ezzel persze saját piaci létjogosultságukat is bizonyítják, de az adat elgondolkodtató: az amerikaiak fele vagy kisebbséghez tartozik, vagy vegyes házasságban/családban él, vagy olyan településen lakik, ahol valamilyen kisebbség van többségben. Azaz számukra a multikulturalizmus mindennapos tapasztalat. (Az amerikai népességnyilvántartó hivatal szerint 2043-ban jön el az a pillanat, amikor a fehérek már kisebbségben lesznek az országban.)
A helyzet persze nem ennyire rózsás. A párizsi és San Bernardinó-i terrortámadások óta egyre többen jósolják a multikulturalizmus végét. Erre a politika is ráerősít. A republikánus elnökjelölt-aspiránsok a bevándorlási szabályok szigorításáról beszélnek. Még egy egykori floridai kormányzó, a spanyolul tökéletesen beszélő és mexikói feleséget választó Jeb Bush is úgy nyilatkozott, hogy a multikulti nem járható út.
A muzulmán lakosságnak nem szabad elzárnia magát a többség kultúrájától, különben radikalizálódik. A felfoghatatlanul sok televíziós adásidőt kisajátító Donald Trump pedig egyenesen gyűlöletet szít a közép-amerikai bevándorlók és a muzulmánok ellen. Mélyen lappangó zsigeri félelmekre játszik rá, és ez szavazatokat hoz neki. A legfrissebb felmérések szerint, amelyek már a legbotrányosabb kijelentései után készültek, országosan a regisztrált republikánus szavazóknak immár 38 százaléka támogatja Trumpot. Ez a The Washington Post szerint hat százalékponttal magasabb arány, mint eddigi legnagyobb támogatottsága.
A muzulmánok elleni gyűlölet közbeszédbe emelésének pedig már kézzelfogható következményei is vannak: egyre több a muzulmán vallású amerikaiak elleni atrocitás, ami egyre nagyobb félelmet kelt ezen a csoporton belül. A fehérek felsőbbrendűségét hirdető, korábban tabunak számító marginalizált csoportok iránt pedig megugrott az érdeklődés.
A szikh tiszt ügyében hozott döntés az Amerikában egyre inkább terjedő multikulturális felfogás példája, amelyben nem kell két identitás között választani. Egyszerre lehet valaki amerikai és szikh, muzulmán, kínai, latino vagy afrikai, vagy ezek bármilyen kombinációja. Simratpal Singh – gondolnánk-e, hogy a képen egy amerikai katonatisztet látunk?
