A végső döntés után alig több mint negyedóra kellett múlt csütörtökön a dallasi rendőröknek, hogy előálljanak az ötlettel: robotra szerelt bombával ölik meg az öt társukat meggyilkoló Micah Johnsont. Akkor már két órája tárgyaltak a magát egy parkolóházban elbarikádozó exkatonával, aki nevetgélt, énekelt és azzal fenyegetőzött, hogy még többüket megöli – mondta el David Brown dallasi rendőrfőnök a CNN-nek.
Ez volt
az első eset, hogy veszélyes bűnöző likvidálására robotot használt a rendőrség.
A jogvédők szerint jogilag feltehetően nem lehet belekötni a döntésbe. A vizsgálat minden bizonnyal arra jut majd, hogy Johnson közvetlen fenyegetést jelentett a rendőrökre, emiatt joguk volt megölni. Mellékes, hogy az eszköz nem puska, hanem bomba volt.
Ám az eset mégis felvet kérdéseket. Az első: vajon ezután minden rendőrkapitányság rákap a gyilkos robotok alkalmazására? Ráadásul ez újabb példa arra, hogyan veszi át a rendőrség a hadsereg módszereit és eszközeit. Sean Illing filozófus, a légierő veteránja a Salon internetes oldalán arra hívja fel a figyelmet, hogy a hadsereg célja az ellenség megsemmisítése, míg a rendőrségé az állampolgárok védelme.
Azonban a rendőrség – főleg a „drogháború" kitörése óta – egyre erősebben militarizálódik, amit az is elősegít, hogy a kapitányságok megvásárolhatják a hadsereg felesleges eszközeit. Már szinte minden államban, nagyvárosban van a dallasihoz hasonló, bombák hatástalanítására és felderítésre használt robot, de páncélos és nagy kaliberű géppuska is.
 |
| Ilyen robottal robbantottak Dallasban DVIDS |
Felmerül, hogy nem teszi-e könnyelműbbé a hatóságokat, ha távirányítású robotokat lehet használni veszélyes gyanúsítottak likvidálására. Ez a kérdés rendszeresen felmerül a Pakisztánban, Afganisztánban vagy Jemenben folytatott amerikai drónháborúval kapcsolatban is.
Dallasban emberek hozták meg a döntést. Ám
a gépek egyre önállóbbá válnak
– hívja fel a figyelmet a Vice számára írt cikkében a téma két szakértője, Peter W. Singer és August Cole. Emlékeztetnek: az ENSZ áprilisban konferenciát tartott Genfben az „autonóm" fegyverekről. A fő cél az volt, hogy meggyőzzék a részt vevő országokat: ne használjanak ilyet. Ám a szerzők szerint már késő: a drónok egyre kevésbé igényelnek „pilótát", inkább csak felügyeletet. Rakétavédelmi rendszerek is vannak, amelyek támadást észlelve önállóan indítják az ellentámadást, emberi beavatkozásra legfeljebb annak megvétózásához van szükség.
Singer és Cole szerint legalább húsz olyan, egyre önállóbb fegyverrendszer áll fejlesztés alatt, amelyet az ENSZ tagállamok zöme legszívesebben betiltana. Azonban a Biztonsági Tanács mind az öt állandó tagállama, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és Oroszország is dolgozik ilyeneken. Ezek már tényleg mesterséges intelligenciával rendelkező fegyverek, amelyek akár önmaguk is képesek dönteni, hogy barát vagy ellenség „jön szembe". A legnagyobb kérdés az, milyen algoritmus dönt majd arról, hogy a robotfegyver ki vagy mi ellen indítson támadást emberi beavatkozás nélkül. Egy tengeralattjáróról egy számítógép is nagy biztonsággal el tudja dönteni, hogy milyen típusú, azaz ellenséges-e. Ám a harcmezőn terepszínű ruhában felbukkanó katonák esetében ez már iszonyúan nehéz.
Singer és Cole azt mondja, a tiltás helyett arra kellene koncentrálni, hogy a halálos csapásokért mindig legyen kit felelősségre vonni – hogy azt ne lehessen a gépekre fogni.
Sokan kérdezik: vajon ezután minden rendőrkapitányság rákap-e az ölni is képes robotok alkalmazására? Erre van ellenpélda, hiszen 1985-ben Philadelphiában rendőrhelikopterről dobtak le bombát egy gyanúsított házára, amitől végül a fél utca leégett. Soha többé nem használták ezt a módszert. Lehet, hogy a Dallasban bevetett gyilkos robot alkalmazása is csak elrettentő példa marad.
