„Reformokból sosem elég”

A volt liberális politikus, a Szabadság Unió nevű centrista párt exvezetője nem tagadja, hogy a szabadpiac elkötelezett híve. – Totális félreértésben élnek azok, akik a szabadpiacot az anarchiával azonosítják – fakadt ki. Szerinte a szabadpiacon a jogállamiság érvényesül, a politika nem nyúl bele önhatalmúlag a versenybe, nem vezet be szektorális adókat, nem jelöli ki a győzteseket és a veszteseket. A szabadpiacnak jó államra és jó kormányzásra van szüksége, olyan adminisztrációra, amely regulátorként pártatlanul kényszeríti ki, hogy mindenki betartsa a játékszabályokat.

Leszek Balcerowicz Koncz György

A 2008–2009-ben kirobbant válság ellenére az eurót szintén sikersztorinak nevezi. Az eredendő bűnt akkor követték el, amikor politikai okból beengedtek az eurózónába a maastrichti kritériumokat láthatóan nem teljesítő országokat. Balcerowicz szerint most nem az eurózónás csatlakozás a kulcskérdés hazája számára. Sokkal fontosabb feladat a költségvetési hiány csökkentése, a reformok, a deregulációs intézkedések és a privatizáció véghezvitele. – Ha az alapok rendben vannak, vagyis érvényesül a jogállamiság, a magántulajdon tisztelete, stabilak a pénzügyek, pártatlan és profi a közigazgatás, akkor teljesen mindegy, hogy egy országban mi a fizetőeszköz – hangoztatta a legmagasabb lengyel állami kitüntetéssel, a Fehér Sas Érdemrenddel elismert közgazdászprofesszor.

A Lengyelországot tavaly ősz óta abszolút többséggel irányító Jog és Igazságosságról (PiS) úgy véli, hogy gazdasági programját tekintve a párt legfeljebb pszeudokonzervatívnak mondható. – A PiS-kabinet a legbaloldalibb lengyel kormány a rendszerváltás óta. Miközben csökkenteni kellene a költségvetési hiányt, ők költekezni akarnak és piaci ellenreformokban gondolkodnak – fejtegette. Paradoxnak nevezte, hogy miközben a PiS bálványozza Orbán Viktort, a nyugdíjkorhatár ügyében pont ellenkező irányba megy, mint a magyar kormányfő. Beata Szydlo miniszterelnök csökkenti, miközben a Fidesz növelte és lényegében felszámolta a korkedvezményes nyugdíjazást. A már felsorolt problémákkal együtt a PiS egy jó állapotban lévő, többet exportáló, mint importáló Lengyelországot vett át. Van igazi ellenzék, és jól szervezett a civil társadalom ellenállása. A problémák később és brutálisabban fognak megmutatkozni, amikor a kormányzó párt megpróbálja beváltani választási (szociális) ígéreteit.

Az Európai Uniót érő belső támadásokról úgy gondolja, hogy sok szempontból jogos a kritika, az unió messze nem tökéletes, de a bomlasztás, a dezintegráció súlyos árát a periférián lévő kelet-közép-európai tagállamok fogják megfizetni.