Ezért az afgánokkal ettek, járőröztek, tisztelettel kezelték őket. Levetették speciális harctéri felszereléseiket, még a repeszálló mellényeket is. Gant szerint ezzel megmutatták a szövetségeseiknek, hogy nem félnek tőlük. Így szerinte éppen hogy a mellények hiánya biztosította sértetlenségüket. Gant elérte célját: a falubeliek, akiknek maga adott fegyvert, bátran harcoltak az amerikaiak mellett, amikor a tálibok rájuk támadtak. Kunar tartományban Gant több pastu törzs bizalmát is megnyerte, s a tálibok és az al-Kaida által uralt veszélyes térségben is eredményeket tudott felmutatni.
A falu vezetője, akit Gant „Ülő Bikának” nevezett el, fiává fogadta.
„Pastubb lett a pastuknál” – írta róla a könyvében Tyson.
Hamarosan az ő helyőrsége lett az amerikaiak által „állatsimogatónak” elnevezett hely, azaz oda ment minden magas rangú politikus, aki az amerikai csapatok eredményeire volt kíváncsi. Számtalan fotó járta be a sajtót Gantról, amint afgán törzsi ruhában, hosszú szakállal fogadja például John McCain republikánus szenátort.
Azt Gant is beismeri, hogy megszegte a szabályokat. Együtt élt az újságírónővel, akivel – mint az ABC Newsnak elmondták – egyetlen hét leforgása alatt szerettek egymásba. Mindketten rossz házasságban éltek, négy-négy gyermekkel. Ann Scott Tyson végül mindent hátrahagyva Afganisztánba ment, ahol videón dokumentálta Gant munkáját, majd könyvet írt a történetéből. Azt a tévécsatorna minden forrása megerősítette: szabályellenes és példa nélküli, hogy valakivel együtt él a társa Afganisztánban.
Az alkohol és a fájdalomcsillapítók szedése azonban az ABC News forrásai szerint az egész amerikai hadseregben elterjedt gyakorlat már a vietnami háború óta. Az óriási fizikai és pszichés megterhelést kezelik így a katonák. Gant már 22 hónapja volt Afganisztánban – szokatlanul hosszú ideje –, amikor a West Point katonai akadémia egyik frissen végzett hallgatója, Thomas Roberts megérkezett a táborba. Őt zavarta, hogy Gant folyamatosan megszegi a szabályokat, ezért hivatalos iratban tiltakozott a feletteseinél.
Nem sokkal később helikopterek érkeztek a táborba, és meg is találták az őrnagynál az üres alkoholos üvegeket. Mire odaértek, Tyson elmenekült, ám Gantet hazavezényelték. Megrovást kapott, lefokozták és nyugdíjazták. Most Seattle-ben él Tysonnal. Elismeri, hogy megszegte a szabályokat, de mindent ugyanúgy csinálna, ha újra lehetőséget kapna. „Soha nem hagytam el csatateret vesztesen. Soha nem veszítettem embert. [...] Minden emberemet hazahoztam. Ennyi” – mondta Gant.
Az interjú során akkor tört össze igazán, amikor arról beszélt, hogy nemcsak őt, hanem embereit is felelősségre vonták a szabályok megszegése miatt. Az ABC News sztorijából kirajzolódik: mire a fiatal katona megírta feljegyzését, a hadseregben már többeknek szúrta a szemét, hogy Gant fittyet hány a szabályokra. Voltak, akik amiatt aggódtak, hogy olyanná válhat, mint Kurtz ezredes Francis Ford Coppola 1979-es filmjében, az Apokalipszis mostban.
Kurtz annyira hasonult a helyiekhez, hogy végül megőrült, és saját magánháborúba kezdett a vietnami dzsungelben. Ám ma is vannak, akik kiállnak Gant mellett, és az eredményeit hangsúlyozzák. Az ABC forrásai szerint tudatában volt tetteinek, és kézben tartotta az eseményeket. Afganisztáni csapatából többekkel ma is összejár. Egyikük úgy nyilatkozott, hogy bármikor visszamenne Ganttel az ázsiai országba. Hazatérése után Kunar tartományban pedig annyira felháborodtak az afgánok, hogy pastu törzsi elöljárók az amerikai és az afgán kormánynál is tiltakoztak, amiért „Jim kapitányt” elvették tőlük.
Neves támogatói is akadnak: David Patraeus – aki 2010-ben az afganisztáni hadszíntér parancsnoka volt – szokásától eltérően még arra is hajlandó volt, hogy interjút adjon a tévécsatornának Gant történetéről. „Hálával tartozunk neki, még akkor is, ha látjuk, hogyan végződtek a dolgok számára. Az emberek hibáznak” – mondta. Patraeus szerint, aki maga is a félrelépése miatt kényszerült lemondani a CIA vezetéséről, Gant tisztelettel bánt az afgánokkal, jó kapcsolatot alakított ki velük, és „erre van szükség”.
