Nyugati nyugtalanság

Az áttérés után Damien kiegyensúlyozott és békés lett, rendszeresen eljárt egy közeli mecsetbe. A változás jelei akkor mutatkoztak meg először, amikor a fiú elköltözött, és egy másik mecsetbe kezdett járni. Édesanyja szerint itt ismerkedett meg olyanokkal, akik radikális nézeteket vallottak: – Szomjazott a tudásra. Jobb muzulmán akart lenni. A valaha szakácsnak készülő fiú nem sokkal később bejelentette, hogy Egyiptomba megy az iszlámot tanulmányozni. Az anyja sokáig sírt, maga sem tudta, hogy miért.

IS-zászló az iraki al-Alamban azután, hogy a helyi milíciák kiűzték a szunnita szélsőségeseket a városból Thaier Al-Sudani / Reuters

Damien aztán többször is felhívta „Egyiptomból”, de hónapokkal az elutazása után a kanadai titkosszolgálat ügynökei kopogtattak Christianne ajtaján, és közölték, fia Törökországon át Szíriába ment, hogy Bassár el-Aszad rezsimje ellen harcoljon. Édesanyja a következő telefonbeszélgetés alkalmával kérdőre vonta Damient, aki azt mondta, hogy nem tudta tovább tétlenül nézni, amint Szíriában „mindennap nőket és gyerekeket kínoznak meg”, ezért a „megmentésükre” sietett. Ott azonban teljesen elkallódott, és végül csatlakozott az IS-hez. Damien halála előtt egy hónappal beszéltek utoljára. – Az volt az utolsó gondolatom, hogy a fiam elment. Beszélek valakihez, akinek olyan a hangja, mint az övé. De nem a fiam – mondta Christianne.

Béke a háborúban

Jordan Matson fél év leforgása alatt valódi hírességgé vált, s mára 14 ezer ember követi mindennapjait a Facebookon. A 28 éves wisconsini férfi igazi sztáralkat: sármos, megnyerő mosolya van, és tud beszélni. Ezt fedezhették fel benne az Iszlám Állam ellen harcoló Kurd Védelmi Egységek (YPG) is, ugyanis Matson az elmúlt hónapokban a csoport arca lett. Tavaly szeptemberben érkezett Szíriába, miután megunta, hogy csak „online” fejezi ki együttérzését az IS áldozataival. „Nem bírtam tovább tétlenül nézni, ahogy (Moszulban) lemészárolják a keresztényeket” – mondta a USA Todaynek Matson, aki korábban két évet szolgált az amerikai hadseregben, ám mivel nem harcolhatott, kilépett.

Fél év alatt hírességgé vált. A DAESH az Iszlám Államot jelentő arab nyelvű betűszó Jordan Matson Facebook-oldala

Hamar rájött azonban, hogy valami hiányzik az életéből. „A kilenctől ötig tartó munkaidő és a civil élet nem nekem való… Itt azonban békére leltem” – nyilatkozta Matson szíriai bevetése első hónapja után a CNN-nek. A kijutás nem volt túl nehéz: fél évig dolgozott futárként, hogy összegyűjtse a pénzt az utazásra és az ottlétre, majd a Facebookon több kurd fegyveres csoportot is megkeresett, s végül az YPG-t választotta. Egy rövid internetes „állásinterjú” után – meg kellett bizonyosodni róla, hogy nem dzsihadista – Varsón keresztül Isztambulba, onnan pedig magát orvosnak kiadva Szíriába utazott. Eleinte csak harcolt, most azonban főként nyugati önkénteseket toboroz.

„Az itteni emberekért teszem. Természetesen az otthon maradt amerikaiaknak is segítek vele, hiszen itt harcolok az ellenséggel, és nem ott. De legfőképp a kurdok miatt vagyok itt” – magyarázta Matson, hangsúlyozva, hogy nem a pénzért teszi, azt állítása szerint ugyanis nem kap. Tavaly ősszel egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy megtalálta önmagát, és három évre tervezi a „kiküldetést”. Csupán három dolog hiányzik neki: egy jó hamburger, egy angol vécé és a rock ’n’ roll.

Hideg van és éhezni kell, de megéri

– Ti, spanyolok mit kerestek itt? – kérdezi erős orosz akcentussal egy szakadár tolmács a megszeppent interjúalanyoktól.

– Azért vagyunk itt, hogy megvédjük a donbasszi civileket: nőket és gyerekeket. És persze azért, hogy harcoljunk a fasizmus ellen – válaszolja tört angolsággal a spanyol önkéntesek egyike a kelet-ukrajnai szakadárok gyűrűjében.

– Mit üzentek az otthoniaknak?

– Arra biztatjuk őket, hogy csatlakozzanak! – válaszolja a másik spanyol, ám a kamera már a szakadár parancsnokot mutatja, aki egy kölyökkutyával a karjában mesél arról, hogy milyen sok külföldi önkéntes harcol az egységében.

Az alábbi kisfilm csak egyike annak a tucatnyi, spanyol közönségnek készített szakadárbarát propagandavideónak, amelyek 2014 februárja óta az interneten keringenek. Ezekben gyakran felbukkan Sergio Becerra is, aki mostanában biztos nem utazik ismét Kelet-Ukrajnába. A harmincéves férfit hét társával együtt februárban tartóztatták le Spanyolországban. Ez volt az első európai rendőrségi akció, amely során a kelet-ukrajnai harcokban korábban részt vevő külföldi civileket kapcsoltak le.

A kelet-ukrajnai szakadárok egyik ellenőrzőpontja tavaly Donyeckben Yannis Behrakis / Reuters

Becerráékat egyebek között gyilkosságban való részvétellel és bűnrészességgel vádolják. A szakadárpárti spanyolok közül korábban többen is helyi radikális baloldali szervezetek tagjai voltak, s az ukrán konfliktus lehetőséget kínált számukra, hogy szavak helyett cselekedjenek. Becerra nem tagadja, hogy Kelet-Ukrajnában járt és kiképezték, de kikéri magának, hogy zsoldos lenne. „Senkinek nem adtak pénzt. Aki a szakadárokkal tart, annak hideg és éhezés jut osztályrészül, de megéri” – mondta a Vice Newsnak az óvadék ellenében szabadlábra helyezett Becerra, aki elmondása szerint ideológiai okokból állt a szakadárok oldalára.

Korábban (luxus)autószerelő volt, s jól fizető állást hagyott hátra a gazdasági válság sújtotta Spanyolországban – ahol minden negyedik ember munkanélküli –, hogy Kelet-Ukrajnába utazzon. Az ő szemét is a tavaly elterjedt internetes videók és felhívások „nyitották fel”. „Nem bírtam elviselni a gyilkolást. Donbasszban igenis mészárlások, emberiség elleni bűntettek zajlanak” – indokolta döntését Becerra, aki most is folyamatosan kapja az információkat a szakadár egysége parancsnokától. A jelek szerint nem tart a bírósági ügytől. „Amint alkalmam lesz rá, visszatérek Donbasszba.”

Egyszerű hazafiak

Frankóról azt beszélték a donbasszi zászlóaljban, hogy „nagyhal”, igen gazdag üzletember, bár ezt minden erejével igyekezett eltitkolni. A magánéletéről sem tudtak sokat, csupán azt, hogy ő az egyetlen amerikai állampolgár az önkéntesekből álló ukrán kormánypárti egységben. Az 55 éves Mark Gregory „Franko” Paslawskyt tavaly augusztusban érte több halálos lövés a hátán. Két héttel korábban azonban egy róla szóló rövidfilmben még jókedvűen mesélt arról, hogy miként kerül egy New York-i üzletember Donbasszba.

Az ukrán családból származó, ám az Egyesült Államokban született férfi a West Point Katonai Akadémián végzett, és 32 éves koráig a hadsereg kötelékében szolgált. Később azonban átnyergelt a pénzügyi szektorba, Európában kapott állást, és évekig Moszkvában, Harkivban és Kijevben élt. Végül Ukrajnában telepedett le, ám ahogy kirobbantak a majdani tüntetések, úgy lett ő is egyre frusztráltabb. „Nem volt hozzá türelme, hogy tétlenül nézze a kibontakozó káoszt” – mondta róla egy volt kollégája. Franko részben ukrán gyökerei, részben az országban elharapózó korrupció miatt döntött úgy, hogy, otthagyja pénzügyi befektetői állását, és csatlakozik az önkéntesekhez.

Ukrán önkéntes Kijevben eskütétel után Valentyin Ogirenko / Reuters

„Ezek az emberek egyszerű hazafiak, akiknél most telt be a pohár. Nem is annyira a terroristákból és szakadárokból van elegük, mintsem a korrupcióból. A gyakran kibontakozó heves viták is legtöbbször a korrupcióról szólnak, ami húsz éve változatlanul zajlik az országban” – mondta a kisfilmben a terepmintás pólót viselő, ősz halántékú Paslawsky egy fegyverekkel és élelmiszerrel megpakolt teremben. Bajtársai szerint gyakran viccelődött, ám hamar kijött a sodrából. „Gyűlölt minden oroszt. Mind utáljuk őket” – mondta egyikük.

Franko bízott benne, hogy augusztusra véget érnek a harcok Kelet-Ukrajnában, és a háború után egy újabb majdani mozgalom születik, végül pedig megindulnak a várva várt reformfolyamatok. Számára tényleg augusztusban ért véget a háború. Családja nem volt. „Nem vagyok teljesen őrült. Ha lenne családom, nem lennék itt” – mondta a halála előtti napokban.