„Erre negyven napra börtönbe zártak. De mivel a törzsem kiállt mellettem, hamarosan szabadon engedtek. Az új generáció osztja az elveimet.” Az új generáció Jordániában is az utcára ment 2011-ben, de a forradalom hamarosan kifulladt.
|
Az Izraellel kötött békeszerződés felmondását követelik tüntetők Izrael ammáni nagykövetsége előtt
Muhammad Hamed / Reuters |
Jordánia nagyjából olyan korrupt oligarchia, mint az összes többi arab ország. A jövedelmi különbségek hatalmasak, a törzsi és fővárosi eliten túl majdnem mindenki szegény. A hatalom a király, a vele szövetséges törzsi és üzleti körök, a biztonsági szolgálatok kezében van. A fő különbség: őket nem igazán rázta meg az arab tavasz. Hogy miért? A válasz részben a hatalmat birtokló beduin kisebbségre és palesztin többségre osztott társadalom megosztottságában rejlik.
„Abdullah, a király, azt mondja a palesztinoknak: ha elveszítetek engem, a beduinok kirúgnak titeket az országból” – idézi fel Al Abbádi. „A beduinokkal meg azt közli, ha ő nincs, a palesztinok lemészárolják mindannyiukat. Így mindenki a királyt tekinti az egyetlen stabil pontnak, és máris nincs igény politikai reformra.”
Az alternatíva az, ami Szíriában történik, legalábbis a rezsim ezt sugallja az embereknek
|
Abdullah tartja egyben az országot - ezt a képet szeretnék rögzíteni a fejekben
Muhammad Hamed / Reuters |
Tény, hogy az arab tavasz jordániai kudarcának fő oka, hogy a palesztin többség – helyzetét féltve – nem csatlakozott a forrongásokhoz. A beduinok pedig féltik privilégiumaikat a demokratizálástól, ami helyzetbe hozná a többségi palesztinokat.
A másik ok, hogy az arab tavasz káoszba fulladt. Szíriában és Líbiában polgárháború van, Egyiptomban restauráció ment végbe. „A rezsimnek nincs alternatívája. Az alternatíva az, ami Szíriában történik, legalábbis a rezsim ezt sugallja az embereknek” – magyarázza Al Abbádi.
„Ha ellenálltok, elnyomunk, megalázunk és tönkreteszünk benneteket. Nem ezekkel a szavakkal, de mindenki veszi az üzenetet.” Jordániában abbamaradtak a tüntetések, van viszont hatszázezer szír menekült.
„A rezsim jó partnere Izraelnek. Ezért támogatást kap Amerikától, és a többi arab monarchiától is, hogy letörjék a forradalmat. Ők együtt védték meg a rezsimet, egyébként nem élték volna túl az elmúlt két évet” – mondja.
|
A szomszédos polgárháború további feszültséget szít: szír menekülttábor Jordániában
Mandel Ngan / Reuters |
Ez csak részben összeesküvés-elmélet: Jordánia Egyiptom mellett az egyetlen arab állam, amelynek békeszerződése van Izraellel, II. Abdullah fontos amerikai partner, túlélése prioritás, ami újabb és újabb kölcsönökhöz és segélyekhez vezetett. Szaúd-Arábia pedig abban érdekelt, hogy a testvérmonarchia bukása ne teremtsen veszélyes precedenst.
A király nem zárkózik el teljesen a politikai reformoktól, szerény haladás volt is. Ám az ellenzék nincs lenyűgözve.
„A király abszolút hatalma nem csökkent, nincsenek érdemi választások. Az ellenzéket elnyomják, nincs párbeszéd, csak a bot” – véli Al Abbádi. A fő ellenzéki erő a Muszlim Testvériség, amely nem vesz részt a választásokon, mert a választási rendszer szinte minden helyet a törzseknek juttat. Abdullah nem tárgyal velük, mert úgy érzi, hogy a helyzete így is szilárd. De a rendszer aligha fenntartható.
|
Ahogy a rezsim a dicső jordán múltat láttatni szeretné
Muhammad Hamed / Reuters |
Az államadósság 80 százalék, a munkanélküliség 25 százalék is lehet. A korrupció mindent áthat, súlyos vízhiány van. Az ország sok szempontból modernebb, mint a szomszédai, ám ezekre a problémákra a királynak és a korrupt elitnek nincs válasza.
A forradalom talán nem aktuális, de ahogy Al Abbádi mondja, „ha minden kaput lezárnak az emberek előtt, akkor a kapukat előbb vagy utóbb áttörik”.
Ammán, 2014. április
