„Mindenki robbanást vár, ám az nem fog bekövetkezni”

A gyors egymásutánban érkező hírek arra utalnak, hogy új tiltakozóhullám van kibontakozóban Oroszországban, ám Konsztantyin Kalacsov moszkvai politológus szerint nem ez a helyzet, hanem inkább a szeptember 18-án esedékes parlamenti választások hatnak ösztönzőleg az egyébként nem is új keletű gondok megoldását sürgető ak­ciókra. „A választás egyfajta katalizátorként működik, sokan azt gondolják, hogy a voksolás előtt könnyebben elérhetik a céljaikat” – mondta a Népszabadságnak a szakember.

Azt is törvényszerűnek tartja Kalacsov, hogy a panaszokat rögtön az államfőhöz címezik. Szavai szerint az emberek kiismerték, hogy működik az egy központú hatalmi rendszer, és a problémamegoldás legrövidebb útjának azt tartják, ha egyből Putyinhoz fordulnak. A jótevő elnök imázsát ráadásul erősítik az évente megrendezett televíziós fórumműsorok is. Ezekben Oroszország különböző régióiból lehet kérdéseket feltenni, problémákat felvetni Putyinnak. Többször megesett, hogy még véget sem ért az általában négy-ötórás maratoni adás, de a helyi hatalmi szervek – a megszégyenüléstől tartva – már hozzá is láttak egy-egy, az államfőnek elpanaszolt probléma rendezéséhez.

Konsztantyin Kalacsov szerint a hatalom jól kezeli a tiltakozó akciókat

Putyin népszerűsége évek óta töretlen, és ennek kimutatásához még csak szépíteni sem kell a számokat. A független és objektívnak tartott Levada Központ moszkvai közvélemény-kutató például havonta méri az elnök támogatottságát, és rendre 80 százalék fölötti adatokat kap. A hatalom alacsonyabb szintjeinek népszerűsége azonban meg sem közelíti ezt, ami arra utal, hogy a problémákért inkább a kormányt tartják felelősnek az oroszok: Dmitrij Medvegyev miniszterelnök támogatottsága 20-30 százalékponttal marad el az elnökétől, a kormányé pedig még ennél is alacsonyabb.

Így aztán hiba lenne túlértékelni a tiltakozó akciók számát – hangoztatta Kalacsov. Szerinte Nyugat-Európában sem kevesebb, sőt talán több is a hasonló megmozdulás, ám Oroszországban ezeket jobban felkapja a sajtó, nagyobb a visszhangjuk. „Mindenki társadalmi robbanást vár, ám az nem akar, és szerintem nem is fog bekövetkezni” – mondta. Mint kifejtette, a gazdasági válság hat ugyan az emberek hangulatára, társadalmi válságot okozhat, ám ez nem feltétlenül vezet politikai krízishez. A hatalom jól kezeli a tiltakozó akciókat, és mivel azok nem politikai követeléseket hangoztatnak, higgadtan áll hozzájuk