galéria megtekintése

Nem kell, ha keserű: ízlés szerint válogatunk az EU gyümölcseiből

Maximális elutasítás fogadja a mini-Schengenre és a mini-eurózónára vonatkozó tagállami javaslatokat. Közben egyre többen szorgalmazzák a váltakozó együttműködési formákban működő, többsebességű Európai Unió létrehozását.

Az EU túl nagy és sokszínű ahhoz, hogy képes legyen hatékonyan válaszolni az egymást követő válsághelyzetekre. Hosszú ideig tartott, amíg többé-kevésbé sikerült rendet teremtenie az eurózóna krízis szélére sodródott tagországaiban, és hónapok óta képtelen közös nevezőre hozni a kormányokat a menekülthullám kezelése érdekében.

Válságos időkben élesen megmutatkoznak az együtt haladás nehézségei és megszaporodnak az EU megreformálását célzó elképzelések, amelyeknek szinte mindegyike többsebességű, az együttműködési formák sokféleségét magában foglaló közösséget vizionál.

Az Egyesült Királyságban tervezett népszavazás az EU-tagságról – ha a bennmaradást támogató erők nyernek – meg fogja szilárdítani az egyre szorosabb integráció és a lazább társulás hívei közötti választóvonalat. A közös politikák egy részéből már most is kimaradó tagállamokhoz csatlakozhatnak újabb, a nemzeti szuverenitásukat féltő országok, miközben a föderális Európa létrehozására szövetkezők még inkább összezárhatják a soraikat.

 

Az uniós határőrizeti rendszeren belül kialakítandó szűkebb, mini-Schengen övezetre, vagy a közös költségvetéssel, adó- és szociálpolitikával bíró mag-Európa létrehozására vonatkozó, egyelőre még az álmok birodalmába tartozó ötletek azt jelzik, hogy a 28 tagállam együttműködése enyhén szólva sem zökkenőmentes.

Két friss példa: a menedékkérők EU-n belüli megosztásáról szóló jogszabályt négy kormány – köztük a magyar – nem hajlandó végrehajtani, míg a dánok a napokban leszavazták a csatlakozást a komplett közös bel- és igazságügyi együttműködéshez.

Nemrég Jean-Claude Juncker bizottsági elnök is elismerte: képtelenség, hogy a mostani tagjelöltekkel együtt 33 vagy még több ország ugyanolyan sebességgel tartson egy irányba. Közvetve előrevetítette, hogy az EU további bővítése csak a mélyítés rovására történhet. Vagyis lesznek államok – például az Egyesült Királyság vagy valamikor a jövőben Törökország –, amelyek tartósan az integráció külső köréhez fognak tartozni.

A német–francia „tengely" eközben az eurózóna országai­nak teljes költségvetési és fiskális konvergenciáját javasolja, külön parlamenttel, elnökkel, csúcstalálkozókkal. Párizs még ennél is tovább menne, és a valutaunión belüli miniuniót hozna létre a hat EU-alapító – a Benelux államok, Franciaország, Németország és Olaszország – részvételével.

A mini-Schengen és a mini-eurózóna ötletei azonban maximális elutasításra találnak az uniós intézményekben és a tagállamokban. Abban viszont egyetértés mutatkozik, hogy

a többsebességes ­Európa rugalmasabbá tenné a döntéshozatalt.

A legfontosabb feltétel, hogy az együttműködési formák nyitva álljanak a később csatlakozni szándékozó országok előtt.

Egyelőre kilenc tagállam nem használja a közös valutát. A schengeni rendszernek nem tagja az Egyesült Királyság és Írország, Bulgária, Horvátország, Románia és Ciprus pedig még nem készültek fel rá. A közös védelempolitikából nem kér Dánia, míg a britek és a lengyelek nem írták alá EU alapjogi chartáját. A bankunióhoz csak az eurózóna országainak kötelező csatlakozniuk, a többieknek majd akkor, ha bevezetik a közös valutát.

A fiskális paktum, amelynek leglényegesebb előírása, hogy a részt vevőknek egyensúlyba kell hozniuk költségvetésüket, az Egyesült Királyság és Csehország nélkül lépett életbe. A pénzügyi tranzakciókból származó adót pedig egyelőre csak 11 tagállam fogja beszedni. Magyarország nem tartozik közéjük.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.