Ashton Carter védelmi miniszter azzal indokolta az amerikai elutasítást, hogy a Bassár el-Aszad szíriai elnököt támogató orosz álláspont „alapvetően hibás” és meghosszabbítja a polgárháborút. Ugyanakkor akár gesztusnak is tekinthető, hogy a moszkvai külügyminisztérium felvette a kapcsolatot a mérsékelt szír ellenzékkel, Medvegyev pedig interjúban fejtette ki: nem személy szerint Aszad, hanem a törvényes damaszkuszi kormány mellett állnak. Vezetőiről a szíriai népnek kell döntenie, de az országot „civilizált hatalomnak”, és nem az Iszlám Állam (IS) terroristáinak kell irányítania – mondta.
A szíriai orosz erőket azzal vádolják egyebek közt Szaúd-Arábiában, Törökországban és az USA-ban, hogy nemcsak az IS állásait – sőt elsősorban nem azokat – támadják, hanem Aszad más ellenfeleit és lakóövezeteket is. Michael Fallon brit védelmi miniszter azt mondta a BBC-nek, hogy „független becslések” szerint az orosz rakéták több száz polgári áldozatot is szedhettek.
Úgy tűnik, ez a helyzet a legnagyobb szíriai város, Aleppo környékén is, ahol a hadsereg az orosz légierő, iráni egységek és a Hezbollah libanoni síita harcosai támogatásával az utóbbi napokban elfoglalt több települést. Ez újabb menekülthullámot okozhat: a BBC honlapja egy szíriai segélyszervezetre hivatkozva azt írta, hogy az elmúlt három nap alatt legalább hetvenezren hagyták el otthonukat a térségben. Putyin azzal utasította vissza a bírálatokat, hogy ők kérték a nyugati koalíciót, nevezze meg a terroristának tartott célpontokat és azokat is, amelyeket nem szabad támadni, ám nem kaptak választ. Moszkvában arra is szívesen hivatkoznak, hogy az egy éve megkezdett nyugati légi csapások nem hoztak látványos eredményt. Az orosz akciók kétségkívül intenzívebbnek tűnnek: a hivatalos adatok szerint az elmúlt két és fél hét alatt 669 csapást hajtottak végre és 456 szíriai célpontot semmisítettek meg, míg az ezeket az akciókat figyelő internetes oldal, az Airwars.org arról számol be, hogy a nyugati koalíció 437 nap alatt mintegy hét és fél ezer alkalommal támadta az IS-t Irakban és Szíriában.
Az együttműködéstől elzárkózó Egyesült Államok talán arra számít, hogy túlságosan nagy terhet jelent Moszkvának, és kifárad az orosz hadművelet, amelyet valószínűleg néhány hónaposra terveztek, de könnyen elhúzódhat. Szakértői becslések szerint a mintegy ötven repülőgép és helikopter szíriai állomásoztatásának, akcióinak éves költsége egymilliárd euró körül lehet, ezt pedig valószínűleg még a gondokkal küszködő orosz gazdaság is képes elviselni. Különösen akkor, amikor Moszkvában alighanem úgy értékelik, hogy a szíriai kaland már most elérte egyik célját, az erődemonstrációt. Ben Hodges tábornok, az Európában állomásozó amerikai erők parancsnoka például elismerte: meglepte, hogy az orosz erők ilyen gyorsan tudtak komoly egységeket átdobni a Közel-Keletre, és még a szakértők egy részét is váratlanul érte, amikor a Kaszpi-tengerről, orosz hajókról indított szárnyas rakétákkal 1500 kilométeres távolságból semmisítettek meg – ha állítólag nem is százszázalékos sikerrel – szíriai célpontokat.
