Jól tudják: vagy Merkel, vagy bukás

Seehofer hirtelen elhallgatását nem az okozta, hogy a CDU főtitkára, a Merkelhez feltétlenül hűséges Peter Tauber nagyobb fegyelemre intette. Bár még jó egy év van hátra a 2017 szeptemberében esedékes Bundestag-választásokig, de Mecklenburg–Elő-Pomerániával Európa vezető hatalma választási kampányüzemmódra kapcsolt. Igaz, többek szerint  ez már megtörtént Baden-Württembergben, Rajna-Pfalzban és Szász-Anhaltban, ahol az idei tartományi választások a CDU számára felemás eredménnyel végződtek, de az AfD mindhárom tartományban zajos sikereket aratott. Míg az AfD vezetői azt hangoztatják, hogy pártjuk látványos előretörése Merkel kancellársága végének kezdetét jelzik, a CDU-ban változatlanul a berlini politikai körökben Muttinak (Anyunak) hívott pártelnökben hisznek. Merkel egyik legelszántabb bírálója, Wolfgang Bosbach is azt nyilatkozta a ZDF-nek: Hát ki mással, ha nem Merkellel vágnánk neki a 2017-es Bundestag-választási kampánynak.

Bár menekültpolitikája miatt a kancellárt a bázis is sokat bírálja, még mindig nagy bizalom övezi. A személyi kérdésekről folytatott vita csak árthat nekünk – hangoztatta a Bundestag belügyi bizottságának korábbi elnöke, aki jövő ősszel nem indul újabb mandátumért.

Merkel egyelőre lebegteti, hogy 2017-ben készen állna-e a kancellári jelöltségre. Szokásos politikájához hűen, s ahogy azt megtanulta Helmut Kohltól, kivár. Arra a pillanatra, hogy Seehofer és a CSU ország-világ tudtára adja: a bajor testvérpárt támogatja, hogy Angela Merkel legyen a CDU/CSU listavezetője és kancellárjelöltje.

Korábban sem volt teljes az összhang: Seehofer és Merkel néhány hónappal ezelőtt Hannibal Hanschke / Reuters

Seehofer ezzel valószínűleg az utolsó pillanatig kivár, nehezen is fogja e mondatokat kiejteni, még akkor is, ha a támogatásnak komoly ára lehet. A bajor politikus is tudja: bárhogy ütheti-vághatja a Törökországgal kötött menekültügyi alkut, nincs jobb megoldás. Az emberáradatot a törökök fogják meg, nem a német/bajor határok lezárása.

Merkelnek jelenleg nincs alternatívája és nincs nyílt kihívója. Időnként felvetik, hogy régi ellenlábasának, a jelenleg szövetségi pénzügyminiszter Wolfgang Schäublénak kellene átvennie az irányítást, de felvetődik a kényes kérdés, hogy Németország, az ottani társadalom megérett-e arra, hogy egy 74 éves kerekes székes politikus irányítsa.   

Van viszont a kereszténydemokrata pártban sok-sok elégedetlen, akik azonban tudják: ha most megszabadulnak Muttitól, azzal lényegében a CDU – a CSU-t is súlyosan károsító – összeomlását idéznék elő. S jövő szeptemberben valószínűleg rosszabb választási eredményt érnének el, mint azzal a pártelnökkel, akiben a nagykoalíciós partner SPD elnökhelyettese, Ralf Stegner azzal forgatta meg a kést, hogy Merkel bizony túl van már a zenitjén.

A szocdemek Mecklenburg után – ahol ugyan öt százalékot vesztettek, de változatlanul a legerősebb párt maradtak – nyeregben érzik magukat. S úgy gondolják, törleszthetnek azért, amit junior nagykoalíciós partnerként le kellett nyelniük a kereszténypártoktól.    

A súlyos belső konfliktusok, személyi ellentétek által szabdalt AfD-ről egy darabig azt gondolták, hogy a populista párt önmagát fogja leleplezni. Ez önámítás, az AfD-szavazók többsége érzelmi alapon húzza be az ikszet és nyíltan vállalja pártszimpátiáját. Az elkövetkező egy év is kevés az elmúlt esztendők hibáinak és mulasztásainak jóvátételéhez. A CDU Mecklenburgban és a következő tartományi választás helyszínén, Berlinben is próbál belbiztonsági-menekültügyi téren „keményíteni”. Mindkét tartományban a CDU adja a belügyminisztert, s az AfD „utánzása” nem igazán nyerő fogás. Valami más kell.