900 millió euró EU-támogatásról derült ki 2014-ben, hogy kézen-közön eltűnt az Európai Unió valamely tagállamában. A csalók és sikkasztók bíróság elé állítása lenne az Európai Főügyészség feladata, ha az unió döntéshozói megegyeznének az új hivatal létrehozásáról.
Évről évre egyre több közösségi forrás landol a bűnözők zsebében, legalábbis ezt feltételezi az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), amely 1999 óta az uniós pénzek elsíbolásával kapcsolatos ügyeket vizsgálja hivatalos és névtelen bejelentések alapján. Az OLAF azonban nem indíthat eljárást, nem emelhet vádat, feladata véget ér az érintett tagállam ügyészi szerveinek szóló ajánlások megfogalmazásával. A tapasztalatok szerint a brüsszeli vizsgálatok ritkán vezetnek vádemeléshez vagy büntetés kiszabásához az egyes országokban.
Ezt a hiányosságot pótolná az Európai Főügyészség hivatalának létrehozásáról szóló bizottsági javaslat, amely immár három éve fekszik a döntéshozók asztalán. – Ha mi, az EU, nem védjük meg szövetségi szintű költségvetésünket, senki nem fogja helyettünk megtenni – fogalmazott az indítvány bemutatásakor Viviane Reding, az Európai Bizottság akkori alelnöke.
Az uniós „kormány” 2013-ban egy erős hatáskörrel rendelkező, ugyanakkor a nemzeti ügyészségekre is támaszkodó hivatal megalakítására tett javaslatot, amely kizárólagos jogkört kapna az uniós költségvetést károsító bűncselekményekkel kapcsolatban nyomozás indítására, vádemelésre, valamint az elkövetők bíróság elé állítására. Az elmúlt évek vitái azonban arra mutatnak, hogy a tagállamok nem szívesen adnának át bűnüldözési, igazságszolgáltatási hatásköröket Brüsszelnek. Ki azért, mert szerinte saját hatóságai jól működnek, mások azért, mert nem szeretnék, ha lelepleződne a hatalmon levő politikai osztályt is behálózó rendszerszintű korrupció.
