Purgin szavai szerint a donyecki régió önmagában nem, hanem – az egymásba rakható orosz babához, a matrjoskához hasonlóan – egy nagyobb államalakulat egyik elemeként törekszik függetlenségre. Ennek része lehet az ugyancsak hétfőn kikiáltott Luhanszki Népköztársaság, aztán más területek is, így létrejöhet Új-Oroszország, amely a Moszkva által szorgalmazott eurázsiai unió tagjaként, „az orosz világ égisze alatt” működhetne – ismertetett egy lehetséges forgatókönyvet.
Az biztosnak látszik, hogy ezen a vidéken tényleg többségben vannak azok, akik elutasítják a jelenlegi kijevi kormányzatot, az azonban nem egyértelmű, hogy a vitatott körülmények között megrendezett, mind Donyeck, mind Luhanszk megyében 90 százalék körüli vagy afölötti eredményt hozó referendum a valódi arányokat tükrözte-e. A donyecki lázadók főhadiszállása, a megyei közigazgatási hivatal előtt összegyűltek mindenesetre lelkesen támogatják az önállósodást.
– Mi a nyugat-ukrajnaiaktól eltérően ítélünk meg jó néhány kérdést, a jövőnket, a politikát, a történelmet, az ünnepeket. A saját államunkban pedig magunk dönthetünk majd erről – vallotta nagy meg győződéssel Násztya, a fiatal közalkalmazott, aki „mindkét kezével és a bőröndjeivel is” Oroszországra szavazna. Korábban nem is sejtette, hogy ilyen sokan gondolkodnak hozzá hasonlóan, ám a népszavazás meggyőzte. Sokan öt-hat órát várakoztak, hogy leadhassák a voksukat, ehhez pedig nagy elszántság kell – fejtegette, de elismerte, nincsenek kevesen a függetlenedési tervek ellenzői sem. A munkahelyén a becslése szerint, a kollégáinak 20-30 százaléka lehet ilyen véleményen.
Az új állam megalakításának hívei nemcsak Kijev-, hanem Nyugat- és Európa-ellenesek is, mégpedig sokan közülük harciasan. Egy idősebb férfi például szóba állni sem volt hajlandó lapunk munkatársával, amikor megtudta, hogy az Magyarországról jött. Az európai helyzetet kifogásolta egy negyven körüli történelem-tanárnő, Ljudmila is, aki hosszú előadást tartott a Népszabadság tudósítójának arról, hogy az unióban nem szabadok az emberek.
– Még sajnálom is magukat, mert a szabadság illúziójában, de valójában szigorú korlátok között élnek – hangoztatta átszellemülten. Távlatokban ő is közelebbi kapcsolatot akar Oroszországgal, és ezt akarják az itt élő hozzátartozói és a barátai is – jelentette ki. Aztán egyre nagyobb lendülettel áradt belőle a szó: még egy hónapja is sokaknak kétségei voltak, mára azonban a többség arra jutott, hogy a kijevi hatalom „nem beszámítható”, nem lehet megegyezni vele. Az Odesszában történtekre hivatkozik, ahol két hete többtucatnyian égtek benn a szakszervezetek házában. Azért kellett meghalniuk, mert oroszok voltak, mert más volt a véleményük. Nem politikai eszközökkel szálltak szembe velük, hanem megsemmisítették őket.Mi ez, ha nem a fasizmus megnyilvánulása?! – fakadt ki indulatosan.
A politika, a válság családokat és barátokat is szétszakított Ukrajnában. Ljudmila így megemlíti, hogy Lvivben élő fivéreinek gyermekei, az itt ördögként elutasított, szélsőségesen nacionalista Jobboldali Szektor kedvelői. Vologya, az ötvenéves számítógépes szakember pedig arra panaszkodott, hogy formálissá vált a kapcsolata az Oroszországban élő rokonaival, ismerőseivel, mert tőlük eltérően ítéli meg a helyzetet. Jó ideig ő is az errefelé hosszú évekig szinte egyeduralkodó politikai erőre, a Régiók Pártjára és a februárban megbuktatott elnökre, Viktor Janukovicsra szavazott. Aztán látván a gazdasági gondokat, kételyei támadtak.
Ám amikor Janukovicsék visszaléptek az uniós társulási szerződéstől, ő is a kormányellenes megmozdulások, a Majdan pártjára állt. Ugyanakkor a jelenlegi kormánnyal sem elégedett, súlyos hibának tartja például, hogy –még ha az elnöki vétó miatt végül nem érvénytelenítették is – hozzányúltak a kisebbségi nyelvhasználatra széles körben lehetőséget adó törvényhez. Szerinte ez katalizátorként gyorsította fel a kelet-ukrajnai folyamatokat. Pedig valójában senki sem gátolja az orosz nyelv használatát, orosz anyanyelvűként, a Volga vidékéről az 1950-es években ide költözött család sarjaként ezt pontosan érzékeli – mondta.
Azt viszont, ami most Donyeckben zajlik, kategorikusan elutasítja. – Nincsenek hiteles vezetők, káosz van, a zűrzavarból semmi jó nem születhet – fejtegette, miközben egy parkban sétáltunk, mert – bár nem beszélt róla, éreztette – nem szerette volna, ha más is hallja a szavait.
Rasmussen Bukarestben: A NATO minden tagját megvédi
Románia nincs egyedül, a NATO valamennyi tagja számára teljes körű védelmet nyújt – hangsúlyozta az észak-atlanti szervezet főtitkára pénteken Bukarestben. Anders Fogh Rasmussen a román államfővel folytatott hivatalos tárgyalását követő sajtótájékoztatón elmondta: az ukrajnai fejlemények és a Krím „törvénytelen annektálása” után senki nem bízhat többé Moszkva garanciáiban, ha egy ország szuverenitásáról és területi épségéről van szó. Éppen
ezért a NATO megvédi a szövetséges országokat, „bármibe kerül”. Ugyanakkor utalt rá, hogy különbség van a NATO-tagállamok és a partnerországok között. Azt mondta: Ukrajnának magának kell döntenie a jövőjéről, a NATO feladata megvédeni saját tagjait. Traian Basescu román elnök elmondta: arról tárgyaltak, hogyan lehet erősíteni a biztonságot a NATO keleti szárnyán. Részleteket nem említett, viszont Victor Ponta román kormányfő elárulta, hogy a NATO-főtitkár többek közt állandó romániai támaszpont kialakításáról tárgyalt az érintett minisztériumokkal.
Maga Rasmussen kitérő választ adott a kérdés kapcsán a román sajtónak adott interjújában. Azt mondta: az állandó támaszpontot érintő román igényről ősszel, Nagy-Britanniában sorra kerülő csúcstalálkozón születhet döntés. Felhívta ugyanakkor a figyelmet a katonai kiadások növelésének fontosságára. Kiemelte, hogy miközben Oroszország 10 százalékkal növelte védelmi költségvetését az utóbbi öt évben, a NATO-tagországok jelentősen csökkentették. „Ezt a tendenciát meg kell fordítani” – mutatott rá.
A NATO-főtitkár kitért az Oroszország által alkalmazott újszerű, „kifinomult” hadviselési technikákra, a kémtevékenység fokozódására is. Beszélt arról, hogy Moszkva titkosszolgálati ügynökök segítségével destabilizálta a Krímet, így készítve elő a térség annektálását, párhuzamosan a médián és civil szervezeteken keresztül próbálja a számára kedvező irányba befolyásolni a NATO-országok közvéleményét és döntéshozóit.
A Románia déli részén található Deveselun a tervek szerint jövőre válik működőképessé az amerikai rakétaelhárító rendszer bázisa. Ezzel párhuzamosan az USA katonai jelenléte bővítésére is készül Romániában: egy hatszáz fős, gyors reagálású tengerészgyalogos-egységet vezényelne a Fekete-tengerhez. (Bukaresti tudósítónktól)
