Már csak örülnek, hogy lekéstek Magyarországról

Amikor befut a menekültekkel teli szerelvény, lelkes integetésbe kezd a helyi nézőközönség. Van, aki csak pár percig bírja, de olyan is akad, aki egészen addig folytatja, amíg a sínek mellett felsorakozott buszokra át nem száll a szírekből és afgánokból álló tömeg egy része.

„I come from Germany! Pá-pá! Auf Wiedersehen in Germany!” – lelkesedi túl magát egy idős hölgy, miközben a hangszigetelt buszokban ülőknek integet és kiabál. Nehéz eldönteni, hogy a kamerák kereszttüzét élvezi ennyire, vagy a menekültek iránti szeretet hajtja.

A pályaudvar utolsó vágánya mellett rögtönzött sajtótájékoztatóján a horvát illetékes az adatokat sorolja: 1800 menekült érkezik a szerb határtól, Csáktornyán osztják három részre a tömeget, hogy a szlovén kollégák dolgát megkönnyítsék. Három határátkelőhelyen fogadják őket: Muraszerdahelyen, Maceljben, a vonaton maradók pedig Drávamagyaród felé mennek.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Sorra telik meg a felsorakozott 13 busz. Az utat biztosító egyik rendőr közben megjegyzi: most még működik ez így, de mi lesz, ha a szlovének is lezárják a határt? Akkor nem lesz hova menniük Horvátországon át.

A szerbek talán majd Románia felé irányítják őket, ott is át tudnak sétálni a zöldhatáron.

A rövid eszmefuttatás után nem sokkal el is indulnak a buszok. Egy részük Muraszerdahelyre, ahol a horvát–szlovén határ túloldalán, Hosszúfaluban már várják őket.

„Napok óta úton vagyunk. Görögországtól idáig folyamatosan utaztunk buszokkal, vonattal. Nem álltunk meg sehol. Határtól határig vittek minket. Ez nagy könnyebbség ahhoz képest, hogy a bátyámnak három hónappal ezelőtt még bujkálnia kellett a magyar rendőrök elől, hogy el tudjon menni Ausztrián keresztül Németországba”

– kezd mesélésbe egy húszéves szír fiú, miközben testvéreit még fényképezik a rendőrök a lakodalmas sátorra emlékeztető regisztrációs ponton. „Minek mennénk Magyarországon keresztül, ha így is lehet? Jó esetben két óra múlva már Ausztriában leszünk. Holnap pedig talán már Németországban!”

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

„Siettünk, hogy még tegnap átérjünk, de elkéstünk. Nem is baj!” – vág közbe barátja, miközben az önkéntesektől kapott új farmerek felé veszi az irányt. A családok a sátor háta mögött válogatnak a cipők, ruhák és plüssállatok közül.

Nem is sejtik, milyen közel vannak Magyarországhoz. A három ország – Horvátország, Szlovénia és Magyarország – határainak találkozásánál zajlik mindez. Innen csupán nyolc kilométer Rédics, ahol az elvileg megszigorított magyar határellenőrzés ellenére úgy jöttünk át, hogy a határállomás mellett ácsorgó rendőrök még csak ránk sem néztek. Az az egyszeri utazó számára az ellenőrzésből annyi látszik, hogy a rédicsi, szebb időket látott határállomás mellett két rendőr áll és szúrópróbaszerűen megállítanak néha egy-egy furgont. A személyautók utasait csak távolról veszik szemügyre. Ottjártunkkor egy katonai csapatszállító teherautó is érkezett a magyar oldalra, de ők is inkább a közelgő ebédről beszélgettek, semmint a határellenőrzésről.