A zöld cella rendszerben egy sor fát egy sor ehető növényzet (gabonafélék) követne, amiből Afrika élelmezési problémáin is lehetne könnyíteni, továbbá akár bio üzemanyagnak is fel lehetne dolgozni.
A nehézség csupán annyi, hogy a növényeknek nagy só tűrő képességűeknek kell lenniük, mert az öntözővíz részben sós tengervízből, részben pedig az afrikai kontinens homokkövei alatt 20-30 méter mélyen található édesvízből tevődne össze - magyarázta Steier. A rendszer egy idő után önműködő volna, hisz a növényzet maga fölé csábítaná a felhőket is – tette hozzá.
A korábbi növény termesztési kísérletek kudarcba fulladtak: a már rügyező fák hajtásait a tevék megették, a cserjék maradék részét pedig az afrikai nők megfőzték.
A zöldítés célja, hogy a nagy környezetszennyezésért felelős, a hatalmas szén-dioxid mennyiséget kibocsátó országoknak (mint például Kína, USA, EU) ne kelljen kibocsátásukat visszafogni. Ehelyett a levegő és környezet tisztító szerepet átvenné a Szahara. A bezöldített (vagy ha tetszik visszazöldített) Szahara kiegyenlítené a világ kibocsátott szén-dioxid mennyiséget- mondta el a Népszabadság kérdésére Steier.
Az ötlet megvalósításához összesen 200 milliárd euró kellene, de az elindításához elég 10 milliárd is. Az összeget nemzetközi szervezetektől – például a Világbank Nemzetközi Fejelsztési Társulástól kérnék, de kormányokat és magánszemélyeket is bevonnának.
A rendszert már tesztelik, mégpedig nem máshol, mint kis hazánkban. Európa második legszárazabb helye ugyanis Spanyolország után a Duna-Tisza közi homokhátság. Steier sikerekről számolt be: a növények 98 százaléka túlélte a kísérletet. A vörös iszap katasztrófa területén végzett sok tesztben pedig a növények mindössze 10 százaléka pusztult el.
