„Amíg élek, ilyesmik felett nem hunyhatok szemet”

– Folytatni kívánja a harcát Milos Zemannal és Andrej Babissal?

– Az alkotmányosság és a demokratikus elvek egyik őreként szeretnék ezután is munkálkodni a parlamentben és a közéletben. Államfőnk megnyilvánulásaiban főleg azt kifogásolom, hogy szinte csodálja a tekintélyelvű orosz és a kínai rezsimet,

inkább Vlagyimir Putyin értékrendjét követi, nem pedig az Európai Unióét, megfeledkezve hazája nemzetközi elkötelezettségéről. Más megbotránkoztató lépéseinek okait nem akarom találgatni.

Ami Andrej Babist illeti, az a gondom, hogy az ország második leggazdagabb embereként hatalmas médiabirodalmat épített ki. Ezután lett pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes, tulajdonairól nem mondott le, ami már nemcsak jó erkölcsbe ütközik, hanem a parlamenti demokráciát veszélyezteti. Laptulajdonosként cenzúráz is, kormánytagként pedig nem ritkán saját érdekeit érvényesíti. Nemrég például az ő indítványára csökkentették a bioüzemanyagok áfáját, amivel milliárdokat vág zsebre, mert főleg az ő cégei gyártanak ilyen termékeket. Amíg élek, ilyesmik felett nem hunyhatok szemet.

– Viszont az a kormánykoalíció, amelynek a TOP 09 is tagja volt, korrupciós botrányok miatt bukott meg...

– Nem a mi pártunk volt sáros, de a következményeket mi is viseltük.

– Ön azok közé tartozik, akik nem riogatnak a menekültekkel. Miért?

– Nincs nálam a megoldás receptje, de azt tudom, hogy földrészünk egyre súlyosabb válságát nem lehet gyűlöletkeltéssel orvosolni. A félelem a lehető legrosszabb tanácsadó, indulatból aligha lehet értelmes döntéseket hozni. Mementóként hadd idézzem fel a múlt század harmincas éveinek Németországát, ahol az első világégés miatti szenvedésekkel, kilátástalansággal élt vissza Adolf Hitler.

Riogatott, ígérgetett, milliók dőltek be neki. Hasonló módszerekkel manipuláló politikusaink figyelmébe ajánlanám a történelmi tanulságot.

– Hetvennyolc évesen miért viaskodik még mindig a közéletben, egyáltalán a rendszerváltás óta miért nem élvezte az élet derűsebb oldalait?

– Bő két évtizede azt terveztem, de Václav Havel felkért, hogy külföldi kapcsolataimat és tapasztalataimat kihasználva vállaljam el az elnöki hivatal kancellári posztját. Úgy éreztem magam, mint a vegetáriánus, aki hentesüzletet örököl, de az elnök úr iránti mélységes tiszteletből vállaltam a felkérést. Tíz évvel később Václav Klaus euroszkeptikus nézetei miatt vetettem bele magam a nagypolitikába, most pedig főleg Zeman és Babis nem hagy nyugton. Újabban a migránsválság is foglalkoztat.

– Milyen emlékeket őriz Göncz Árpádról?

– Nagyon szerettem és tiszteltem. Miként Václav Havel is, aki mindig elragadtatással beszélt róla, akárcsak az osztrák és német politikusbarátaim is. Mindannyian európai formátumú személyiségnek tartottuk. Éppen harminc évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele Budapesten, ahol a Nemzetközi Helsinki Bizottsággal alternatív kulturális fórumot szerveztünk. Ott figyeltem fel bátor kiállására, bölcs nézeteire. Azután sokszor találkoztunk vele hivatalosan, továbbá pesti és prágai kisvendéglőkben is. Szellemi rokonként máig bennem élő élményként őrzőm ezeket a hangulatos eszmecseréket. Magyarországi rokonaim és ismerőseim

olyan államférfit tiszteltek benne, aki nem megosztotta a magyarokat, hanem egyesítette őket.

Lélekben ott leszek a temetésén.