Csak mérsékelten reformálná meg a következő, 2019-es európai parlamenti választásokat az EP elfogadás előtt álló jelentése, mégis ellenállásba ütközhet a tagállamokban. A kormányok még egyszer nem szívesen engednék meg, hogy a képviselő-testület jelölje az Európai Bizottság elnökét.
Nem a menedékkérők kvóták szerinti elosztásáról döntő szavazás volt az első eset, amikor a magyar kormány alulmaradt az uniós többséggel szemben. Tavaly tavasszal a tagországok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács Orbán Viktor magyar és David Cameron brit kormányfő ellenszavazata dacára jelölte Jean-Claude Junckert az Európai Bizottság elnöki posztjára. Orbánéknak nem a saját, konzervatív pártcsaládjukból érkezett luxemburgi exminiszterelnök személyével volt bajuk, hanem a kiválasztásának módjával. Kifogásolták, hogy az Európai Parlament egy gyors mozdulattal kicsavarta a nemzeti kormányok kezéből a jelölés jogát.
Orbán és Cameron 2012-ben Brüsszelben Yves Herman / Reuters |
Az EP ugyanis azzal, hogy a kampányban nyíltan versenyeztette az európai pártcsaládok vezető jelöltjeit, a választásokat követően pedig a legtöbb szavazatot kapott Európai Néppárt képviselője, Jean-Claude Juncker mögé állt, gyakorlatilag megfosztotta a tagállamokat attól a lehetőségtől, hogy előálljanak a saját közös jelöltjükkel. (A szerződés szerint a bizottság elnökét az EP-választások eredményének figyelembevételével a tagállamok jelölik, és az EP választja meg.)