galéria megtekintése

Kiábrándultság

21 komment

Szigeti László

1

Mi sem volt természetesebb, mint az hinni, az idei szlovákiai parlamenti választásnak egyetlen tétje van: megtörni a magát szociáldemokratának minősítő Smer, Robert Fico miniszterelnök egyeduralmát. Legalább két jobboldali pártot becserkészni a koalícióba, amelyek majd bentről ellenőrzik Ficóékat.

Csak erre látszott esély, ábrándnak tűnt kimozdítani hatalmából a népnemzeti mamutot. Ennek láttán a jogállam hívében a kétely motoszkált, nem a remény. Tudta, a Smerrel kötött koalíció a fékek és ellensúlyok rendszeréért személyesen felelős gyáváknak nem szavatol majd bátorságot. Nem korlátozza a politikusok és oligarchák klikkrendszerének hatalmát. Nem teszi megértővé a szolidaritás cinikus tagadóit. A homogén nemzet eszményét nem váltja fel a politikai nemzet koncepciója. A bal–jobb koalíció tehát semmilyen lényegi változást nem hozna.

 

A hagyományosnak minősülő jobboldali pártok Smerrel kötött koalíciójához politikai legitimitást a jobboldal másik, nagyobbik hányadának emberi és szakmai minősíthetetlensége kölcsönözhetett volna. Ez a kiszámíthatatlanul atipikus kreatúra az előző, a Radicova-kormányt megbuktató kelekótyákból, új, a politikát zsigerből tagadó törtetőkből és a dilettantizmus báját sugárzó tisztességes civilekből képződött. Vezetőik, Richard Sulík (SaS) és Igor Matovic ­(OlaNO-NOVA) társadalmi, kulturális tudása átlagon aluli. A fogyasztói társadalom szellemtelenségének bajnokai. A pillanatnyiság emberei. Akárcsak a bulvárlapokból ismertté vált Boris Kollár (Sme Rodina),

akinek pártját egyetlen szlogen juttatta mandátumhoz: Nem vagyok politikus! A bóvli uralja a terepet.

A politikai valóságshow.

2

A választások éjszakáján számos biztosíték kiment. Sokak szerint katasztrofális lett a sötétség. Vakító.

A baloldal és a hagyományos jobboldal egyszerre jajgatott. De csak a veszteségeik és a neonácik mandátumszerzése, nem saját hitelvesztésük miatt.

Mintha a neonácik és a jobboldali populista kelekótyák a semmiből teremtek volna, s nem az ő folyamatos mulasztásaik, arroganciájuk által. Éhségvölgyek, lepusztult régiók, a munka világába visszavezethetetlen százezrek. Az esélyteremtés reménytelensége. Zsigeri romagyűlölet. Az oligarchák uralma, hamis mindentudása. Két évtized tragédiája. Nem a véletlen műve, hogy a tiltakozó szavazatok százezrei totálisan átrendezték Szlovákia politikai térképét. Fico, akárcsak előtte Meciar, az etatizálódás útját ígérte, amelyről most ismét kiderült, hogy ez is csak egy csúszós lejtőjű egyirányú utca, szakadékkal a végén. Semmivel sem jobb a neoliberális gazdaságpolitikánál.

A kiábrándultak szemében jobboldal, baloldal – egyre megy. Mindkettőben csalódtak, egyik sem hozta meg számukra az egyéni érvényesülés lassú előrehaladásának biztonságát.

A méltányos életstraté­giák reális választási lehetősége híján csak jogi értelemben van szabad életük.

Új, mélyreható változásokat követelnek, tiltakozó voksaikkal azt üzenik, hogy a szabadság esélyeit elherdáló huszonöt év politikai elitje, s nem a kétségbeesett választói magatartás jelenti a tragédiát. A valódi katasztrófát a közép-európai típusú neokapitalizmus szociális érzéketlensége, a tudásalapú társadalmat degradáló oktatáspolitika és az emberélet értékét alacsonyan tartó egészségügy vetíti előre.

3

A szlovák társadalom félművelt, idegengyűlölő, Európa- és kisebbségellenes szellemét képviselő népnemzeti szavazótábor a Szlovák Köztársaság 1993. január 1-jei önállósulása óta rendezett valamennyi parlamenti ­választásból győztesként került ki. Első vezére ­Vladimír Meciar volt. Aztán a Dzurinda-kormány nyolc éve megannyi reformot, EU- és NATO-­tagságot hozott. A neoliberális gazdaságpolitika szociális érzéketlensége viszont elmélyítette a regionális különbségeket, megsokszorozta a kisemmizettek számát.

Eközben Meciar szavazótábora a Smerhez szivárgott át, amely felismerte, ha nem ők, akkor mások veszik át képviseletét. A népnemzeti szavazótábor az idei választásokat is fölényesen nyerte, de már megosztotta voksait, büntette a Smert. Újból parlamentbe juttatta a Szlovák Nemzeti Pártot (SNS), s először a modern Szlovákia történetében a neonáci Kotlebáékat.

4

A Finnek Pártja, a Svéd Demokrata Párt, a Dán Néppárt, a holland Szabadságpárt, a francia Nemzeti Front, a Svájci Néppárt, az Osztrák Szabadságpárt, az olasz ­Északi Liga, a bolgár Ataka, az ukrán Szabadságpárt és a Szlovák Nemzeti Párt – jelenleg parlamenti mandátummal rendelkező szélsőséges etnonacionalista, idegengyűlölő pártok, amelyek tagadják az emberi jogok egyetemességét. A kisebbségi jogokban is veszélyforrást látnak. Többüket anyagiak­kal támogatja az európai egység bomlasztásában érdekelt putyini Oroszország. Az EU-ban regnáló kormányzó pártok közül a lengyel Jog és Igazságosság párt, a szlovák Smer és a Fidesz sodródott legközelebb hozzájuk. Annyira közel, hogy a felvilágosodás programja ellen íródó közös történetükben mára már óhatatlanul egymás fejezeteivé váltak. A görög Arany Hajnal, a magyar Jobbik, a lengyel Nemzeti Radikális Tábor és a most mandátumokhoz jutott Kotleba-féle Mi Szlovákiánk a szélsőségesekénél is embertelenebb dolgok véghezvitelé­ről ábrándoznak. ­Rekonstruálhatóan neonácik, mégsem fogadják el ezt a minősítést.

A mai radikálisok rendszeren belülről támadják a felvilágosodás, a két világégés és a diktatúrák drágán megfizetett tanulságai nyomán kiérlelt intézményrendszert.

Hidegen hagyja őket, hogy a liberális demokráciák szövetségi rendszere az európai szabadságfelfogás és szolidaritás vérrel megfizetett értéke.

Természetesen joggal kiáltanak mélyreható reformokért, hogy a globális gazdaság és pénzvilág ne növelhesse az irritálóvá dagadt jövedelmi különbségeket. Pozíciójukat erősíti, hogy Európa-szerte túlzottan tágra nyílik a szociális olló, a menekültek áramlása nyomán nőtt a bizonytalanság. Ha mindezekre a homogén nemzetállam eszményének felélesztése lesz az egyetlen válasz, akkor oda Buda.

5

A jobboldali politika főáramának húsz év sem volt elég ahhoz, hogy nyelvét, narratíváját bevezesse az önreflexív, önkorrekciós diskurzus rendjébe. Betegesen tartott attól, hogy az önkritikával önmagát fosztja meg trónjától.A kereszténydemokrata beszédmód önmaga paródiája volt, amellyel a parlamentből is kiszorította magát. Igaz, ebben szerepet játszott a taktikázás is. Ami nem hagyta egyértelműsíteni, hogy az ország erkölcsi és szociális állapotának elviselhetetlenségéért felelős Smerrel semmi áron nem hajlandók koalícióra lépni.

falseRadovan Stoklasa / Reuters

A kereszténydemokratákon kívül a Híd-Mostot és a Sietet is rengeteg szavazattól fosztotta meg lehetséges szavazóik elbizonytalanítása. Ezek a voksok a fogyasztói tömegkultúra és politikai kiszámíthatatlanság kreációit, a ­SaS-t és az OlaNO-NOVA-t emelték 20 és 19 mandátummal a jobboldal élére. A tiltakozás farvizén egy antipolitikus bulvárfigura (Boris Kollár) Sme Rodina pártjának is jutott 11 mandátum. Ha mindehhez hozzáadjuk a szélsőjobb SNS (Andrej Danko) 15, a Híd (Bugár Béla) 11 és a Siet (Radoslav ­Procházka) 10 mandátumát, 86 jön ki. A Smer négy éven át épp ennyi képviselővel uralta a 150 tagú törvényhozást.

A jogállam híve akár azt is mondhatná, a jobboldalnak összejött. Csakhogy nem mondhatja, mert tudja, hogy a szélsőjobboldali párttal nem szabad kormányozni. Ám az SNS valamennyi jobboldali párt számára elfogadható, vagyis de facto a Híd-Most nélkül is megvan a kormányalakításhoz szükséges 76 mandátum. Ha ebbe az irányba folyna a történet, a napnál is világosabb lesz, hogy

a szlovák demokrácia: látszatdemokrácia. Értéktelen eszmény, üres keret. Nincs tisztessége, sem becsülete.

Az SNS-en kívül nyilván mindegyik jobboldali párt megnyugvással fogadná, ha kormányba lépésével Bugár Béla legalizálná nemtelen zsibvásárukat. Nem érdekelné őket, hogy a Híd-Most ezzel azt veszítené el, ami a lényege: integritását.

6

A választási éjszaka

az oktatás vétkét is nyilvánvalóvá tette.

Nem tanítja az emberi jogokat, a szabad választások jelentőségét, a plurális demokráciát. Megfosztották attól a képességétől, hogy feltárja az etnonacionalizmus, a ­rasszizmus, a fasizmus és a kommunizmus embertelenségeit. Hallgat az autonóm állampolgár pótolhatatlanságáról. Sok mindent jól tanít, az egyéni és társadalmi szabadság védelmét azonban sehogy.
 
P. S. A jogállam hívét napok óta kísértik  A pestis patkányai. Szinte látja, ahogy az orvos rendelője elől lábával félrerúgja a döglött patkányt. A városka éli a maga mindennapi, békés életét. Camus figurája nem érzi a veszélyt. Aztán világossá lesz számára minden, a megállíthatatlan pestis, a pusztulás.

Meglehet, a parlamentbe jutott szlová­kiai pártok azért nem játszanak az előre hozott választásokra, mert tartanak attól, hogy akkor már a neonáci Kotlebáról levált ultraradikálisok, kőkemény fasiszták is bevonulnak. De semmi sem biztos, csupán az: Putyin a markába nevet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető