Amire máig képtelen. Nem volt hajlandó elítélni, de még nevén nevezni sem a Kreml katonai invázióját. Máig azt hajtogatja, hogy polgárháború dúl Ukrajnában. Megértően nyilatkozott a Krím félsziget orosz bekebelezéséről. Akkor erősödtek fel a tiltakozások, amikor májusban a cseh kabinet fenntartásai ellenére bejelentette: részt vesz a győzelem 70. évfordulója alkalmából sorra kerülő ünnepségen.
Diplomáciai virágnyelven emiatt rosszallását fejezte ki Barack Obama prágai hangja, Andrew Schapiro amerikai nagykövet, akire emiatt annyira megorrolt rá, hogy bejelentette: kontárkodása következtében ezentúl szóba állni sem hajlandó vele. Bohuslav Sobotka kormányfő a cseh köztévében (CT) kijelentette: hiszteroid megnyilvánulások helyett több diplomáciai bölcsességet és higgadtságot várna el az elnöktől – ő azonban a cseh értelmiségiek és civil szervezetek tiltakozása ellenére sem változtatott a magatartásán. Akkor sem, amikor levelet írtak az orosz elnöknek, hogy fogadja be lakájai közé Zemant, aki már kiérdemelte, hogy életfogytig Moszkvában hajlongjon.
Nem hozta ki a sodrából a prágai emberi jogi aktivisták cselekedete sem, akik szeptemberben felmásztak az elnöki palota tetejére, ahonnan leszedték a cseh államiság folytonosságát jelképező elnöki zászlót, amelynek helyébe hatalmas vörös gatyát húztak fel, mert szerintük ez a posztó beszédesen jelképezi az elnök értékrendjét.
Zeman viszont szóra sem méltatta a legerősebb cseh ellenzéki párt, a TOP 09 új elnöke, Miroslav Kalousek neki címzett figyelmeztetését: „Minél több Moszkva és populizmus, annál kevesebb Európa." Zeman váltig hangoztatja, hogy Oroszország nem mellőzhető forrongó világunk súlyos gondjainak megoldásában, sőt, a migránsválság orvoslásában sem.
Az elnök mostanság megdicsőültnek érzi magát. Éppen egy éve még tízezren mutattak fel neki piros lapot, a távozását követelve sokan tojással dobálták meg, idén azonban ugyanazon a helyen csaknem ugyanennyien éltették. A lelkes fogadtatástól megmámorosodva, a nemzet valódi hangjának kiáltotta ki önmagát. Nem foglalkozott azzal, hogy ezt a rendezvényt a cseh Iszlámellenes Blokk szervezte, amelynek vezetőit idegengyűlölő beszédeik, illetve a közösségi oldalakon posztolt bejegyzéseik miatt az egyik cseh ügyész feljelentette. Az sem késztette őt önmérsékletre, amiről nyilván tudott, s amiről a cseh köztévé oknyomozó riportban számolt be:
lelkendező híveinek többsége vidéki nyugdíjas volt, akiket az elnök emberei különbuszokkal ingyensörért és virsliért szállíttattak a helyszínre.
A cseh kormányfő szerint az elnök immár teljes mellszéllességgel beállt a populisták közé, akik a menekültválságon élősködnek. Ő sem maradt adósa: „Naivitás azt állítani, hogy nincs semmiféle összefüggés a migrációs hullám és a terrorizmus között. Nekem a kormányfővel ellentétben az a szilárd meggyőződésem, hogy a migránsválság jól szervezett tömeges invázió, mert a menekültek százezrei között a dzsihadisták saját embereiket is Európába küldték. Ezt a tényt a párizsi véres merényletek is igazolták. Ezért tartom Csehország belbiztonsági kockázatának a cseh kabinet határozatlanságát. Ők még mindig nem tudatosítják, hogy a terrorveszély egyre közelebb kerül határainkhoz."
|
| Fotó: David W Cerny / Reuters |
Mire a kormányfő néhány órával később azt üzente neki, hogy az európai biztonságot az Iszlám Állam harcosai és más terroristák veszélyeztetik, nem pedig azok, akik miattuk menekülnek. „Ezért a terroristák ellen kell határozottan és keményen küzdeni, a háborúk elől menekülőkön pedig segíteni. Kormányom így cselekszik" – szögezte le Bohuslav Sobotka. A riposztozás egyre gyakoribb. Jirí Dienstbier prágai emberjogi miniszter úgy véli: az elnök a migránsválságot kihasználva, a cseh társadalom fasizálódásának melegágyát készíti elő. Erre az elnök a köztévében így válaszolt: „Nézze, én idős úriemberként bölcs mosollyal fogadom ezt a kamaszkorra jellemző arcátlanságot."
Északi szomszédunknál viszont Robert Fico miniszterelnök képviseli az óvatos, de egyértelmű Kreml-barát politikát. Ott volt a moszkvai évfordulós ünnepségen is, a katonai parádén viszont Milos Zemanhoz hasonlóan nem jelent meg. Andrej Kiska elnök pedig többször határozottan elítélte a kelet-ukrajnai orosz katonai beavatkozást. A szlovák kormányfő harsog a terrorveszélyről, az elnök viszont felelősségteljes magatartást vár el minden politikustól. Az államfő ugyan szintén nem ért egyet a kötelező menekültkvótákkal, ám úgy véli, hogy másfél-kétezer menekült önkéntes befogadása nem jelentene semmiféle biztonsági kockázatot. Mire
Fico gyakran ismételgetett,
Magyarországon sem ismeretlen érve az, hogy az európai értékrend összeegyeztethetetlen az iszláméval. Szlovákiának elég gondja akad a hazai romák integrálásával, már csak emiatt sem fogad be migránsokat, akiknek – a szlovák kormányfő szerint – a kilencven százaléka amúgy is gazdasági bevándorló.
Azonnal kihasználta azt a tényt is, hogy a dzsihadisták Szlovákiát is besorolták az „ördögök koalíciójába". Ezért is indítványozott gyorsított eljárásban alkotmánymódosítást, amely alapján lényegesen bővülhet a rendőrség, az igazságszolgáltalás, továbbá a polgári és a katonai titkosszolgálatok jogkörei. A kötelező menekültkvóták ügyében pedig feljelentette az Európai Bizottságot a luxemburgi bíróságon.
A szlovák államfő sokkal higgadtabb és árnyaltabb véleményt képvisel: „Aki politikusként vagy akár csak egyszerű polgárként minden menekültben leendő terroristát vagy kizárólag gazdasági bevándoroltat lát, az tulajdonképpen idegengyűlölő és rasszista jelszavakat ismétel és erősít fel. Ha ezt a többség elnézi nekik, vagy pedig elfordítjuk a tekintetünket és hallgatunk, akkor valójában a fehér Szlovákiát hirdetőket támogatjuk, és beláthatatlan következményekkel járó csatát veszíthetünk" – hangsúlyozta Andrej Kiska. Figyelmeztetésére a miniszterelnök csupán annyit válaszolt, hogy az elnök azt mond, amit akar, a felelősség azonban nyilvánvalóan
a kormányáé.
|
| Fotó: Francois Lenoir / Reuters |
Jirí Pehe, a két utódállam belpolitikai helyzetének kiváló ismerője szerint mindkét országban a migránsválsággal kapcsolatban hangoskodnak, de egyelőre nem képviselnek jelentős politikai erőt az idegengyűlölő szélsőségesek. Lényegesen megcsappant azoknak a száma is, akik minden aggodalom és fenntartás nélkül fogadnák be az Európában rekedt milliónyi embert.
A nagy többség indokolt dilemmákkal szembesül: vajon a migránsválság biztonsági kockázatai vagy a humánus megfontolások az előbbre valók? S ha emberi arcunkat mutatjuk feléjük, nem zúdulnak-e újabb milliók a földrészünkre?
Ez a dilemma nem új, legfeljebb új témával gazdagodott. Az egyik tábor szerint ugyanis mindkét ország ismét bekerült a globalizálás örvényébe, amelyből a többi uniós országgal együtt, Brüsszel sokkal határozottabb lépéseivel kászálódhat ki. Egyre többen viszont úgy vélik, hogy mindez tragikus zsákutca, amelyet politikai irányultságunk, többek között az Oroszországhoz fűződő kapcsolatunk újragondolásával, főleg a kis nemzetek határaik, sajátosságaik és önállóságuk megvédésével, leginkább pedig bezárkózással, többek között a menekültek elutasításával kerülhetnek el – vélekedik a neves cseh politológus. Aki hozzátette: – Minden valamirevaló politikus felelőssége, hogy ezekre és egyéb dilemmákra felelősségteljes választ adjon, megnyilvánulásaival ne hozza helyzetbe az ugrásra kész jobboldali, de más szélsőségeseket sem.
