Közel másfél évtizede nem jártak otthon, és kicsi az esélye annak, hogy a közeljövőben hazatérhetnek. A hat egykori guantánamói elítélt azonban kezd megbarátkozni új hazájával, Uruguayjal, amelyre egyre kevésbé tekint börtönként. A spanyol még nehezen áll a szájukra, de a férfiakat hetente meglátogató Christian Adel Mirza a beilleszkedés jelének tekinti, hogy többségük elhagyta a munkásszállót és saját otthonba költözött. Ketten már meg is nősültek.
A négy szíriai, egy palesztin és egy tunéziai férfit – Abu Vael Dzsihábot, Ali Huszein Shabant, Ahmed Adnan Adzsurit, Abdelhadi Faradzsot, Mohamed Abdullah Taha Mattant és Abdel bin Mohamed el Ouregit – 2002-ben, alig egy évvel a New York-i ikertornyok elleni merénylet után tartóztatták le Afganisztánban, miután felmerült a gyanú, hogy kapcsolatban állnak az al-Kaidával. Mindannyian más úton kerültek az országba, s tagadták, hogy közük lenne a terrorszervezethez. Bizonyíték hiányában soha nem emeltek vádat ellenük.
2009-ben szabadon távozhattak volna, ám az USA kormánya nem tudta hol elhelyezni őket, míg a korábbi uruguayi elnök, a börtönt is megjárt exgerilla José Mujica menekültstátust nem ajánlott nekik.
2014 decemberében érkeztek Montevideóba. Most az Egyesült Államok és Latin-Amerika is kíváncsian figyeli, hogy miként alakul az egykori rabok élete, hiszen a guantánamói amerikai fogolytábor bezárásának egyik legnagyobb akadálya az, hogy nem tudják hova szállítani a vádemelés hiányában szabadon engedhető – de továbbra is nemzetbiztonsági kockázatnak tekintett – rabokat.
