galéria megtekintése

Haza nem mehetnek, a matétea pedig keserű

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 25. számában
jelent meg.


Körösi Ivett
Népszabadság

Közel másfél évtizede nem jártak otthon, és kicsi az esélye annak, hogy a közeljövőben hazatérhetnek. A hat egykori guantánamói elítélt azonban kezd megbarátkozni új hazájával, Uruguayjal, amelyre egyre kevésbé tekint börtönként. A spanyol még nehezen áll a szájukra, de a férfiakat hetente meglátogató Christian Adel Mirza a beilleszkedés jelének tekinti, hogy többségük elhagyta a munkásszállót és saját otthonba költözött. Ketten már meg is nősültek.

A négy szíriai, egy palesztin és egy tunéziai férfit – Abu Vael Dzsihábot, Ali Huszein Shabant, Ahmed Adnan Adzsurit, Abdelhadi Faradzsot, Mohamed Abdullah Taha Mattant és Abdel bin Mohamed el Ouregit – 2002-ben, alig egy évvel a New York-i ikertornyok elleni merénylet után tartóztatták le Afganisztánban, miután felmerült a gyanú, hogy kapcsolatban állnak az al-Kaidával. Mindannyian más úton kerültek az országba, s tagadták, hogy közük lenne a terrorszervezethez. Bizonyíték hiányában soha nem emeltek vádat ellenük.

2009-ben szabadon távozhattak volna, ám az USA kormánya nem tudta hol elhelyezni őket, míg a korábbi uruguayi elnök, a börtönt is megjárt exgerilla José Mujica menekültstátust nem ajánlott nekik.

2014 decemberében érkeztek Montevideóba. Most az Egyesült Államok és Latin-Amerika is kíváncsian figyeli, hogy miként alakul az egykori rabok élete, hiszen a guantánamói amerikai fogolytábor bezárásának egyik legnagyobb akadálya az, hogy nem tudják hova szállítani a vádemelés hiányában szabadon engedhető – de továbbra is nemzetbiztonsági kockázatnak tekintett – rabokat.

 

Mint a The Washington Post emlékeztet rá, Bermudától az óceániai Palau szigetéig több államban is sikerült elhelyezni volt elítélteket, ám többnyire nehéz befogadó országot találni. Az egykori rabok és az uruguayi kormány között közvetítői feladatot ellátó Christian Adel Mirza úgy tudja, a hárommilliós dél-amerikai ország nem kapott semmit cserébe a gesztusért, a liberális politikájáról ismert Mujica – elnöksége alatt legalizálták az abortuszt, a melegházasságot és a marihuánát – csupán a régi hagyományokat követte.

A tunéziai Abdel bin Mohamed el Ouregi esküvőjére tartanak egykori guantánamói társai
A tunéziai Abdel bin Mohamed el Ouregi esküvőjére tartanak egykori guantánamói társai
Andres Strapff / Reuters

„Uruguay nyitott, befogadó ország, és sokféle menekültnek nyújtott otthont a történelem során" – mondja lapunknak az egyiptomi származású Mirza, aki figyelemmel kísérte a hullámvasutat idéző hónapokat. A decemberi érkezés mesebeli volt: az egykori rabok szabad emberként sétáltak az óceánparton, a munkásszállón pedig szomszédaik maté teával köszöntötték őket.

Az eufóriát azonban csalódottság váltotta fel, s a csoport négy tagja áprilisban hetekig táborozott a montevideói amerikai követség előtt: elégedetlenek voltak a szállásukkal, és a felkínált munkalehetőségek sem voltak megfelelőek. A férfiak nem akarták aláírni az uruguayi kormány által ajánlott szerződést sem, amely szerint a letelepedésért cserébe havi 500 dollárt kapnak, biztosítják a lakhatásukat, az egészségügyi ellátásukat, és a spanyol nyelvórákat két évig.

„Az volt a probléma, hogy nem tudták, pontosan mivel jár, ha aláírják a szerződést. Érthető a bizalmatlanságuk, hiszen 12 évig raboskodtak, törvényes eljárás nélkül" – magyarázza Mirza, aki most már csak Dzsihábot próbálja meggyőzni, hogy írja alá a társai által május végén szignózott dokumentumot.

A családjával a keresztények elleni üldöztetéstől tartva 1963-ban Egyiptomból Uruguayba menekült Mirza szerint annak is nagy szerepe van az adaptációs készségben, hogy az egykori rabok – a kínzásokkal kísért guantánamói vallatások után – nem kaptak pszichológiai segítséget, s volt, aki hátrahagyta legközelebbi rokonait.

A családegyesítésre Uruguayban lehetőségük van, csakúgy, mint az utazásra. Elviekben hazájukba is visszatérhetnének, ám a nemzetközi egyezmények miatt ez aligha történik meg, ráadásul uruguayi tartózkodási engedélyüket is elveszítenék. A latin-amerikai ország befogadásukkal egyébként is vállalta: gondoskodik arról, hogy nem válnak biztonsági kockázattá. A szociális munkás és politológus végzettségű Mirza szerint esetükben a kormány nem hozott semmilyen erre vonatkozó speciális intézkedést.

„Nálam van egy dokumentum fénymásolata, miszerint egyikük sem jelentett soha semmilyen veszélyt, sem az USA-ra, sem Uruguayra nézve. Soha nem nyert bizonyosságot, hogy terroristák lennének". Az elnöki székben Mujicát váltó Tabaré Vázquez azonban – anélkül, hogy részletekbe bocsátkozott volna – a közelmúltban kijelentette, hogy Uruguay nem fogad be több egykori guantánamói foglyot.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.