Keresik az új Tony Blairt
Váratlanul súlyos választási veresége után lassan ébredezik a brit Munkáspárt. Az elemző szerint vissza kell térni Tony Blair korábbi sikeres politikájához. Az új vezetőről a tagok szavaznak, eredményt szeptemberben hirdetnek.
Nem kapkodja el a következtetések levonását a brit Munkáspárt. A Labour súlyos vereséget szenvedett a május 7-i parlamenti választáson, ám nem hozott még nyilvánosságra átfogó elemzést a kudarc okairól. A miniszterelnök-jelölt Ed Miliband lemondása után nem sietik el az ellenzék vezérének megválasztását sem. Az új vezetőről a hosszú, forró nyári kampány után, de még az éves pártkonferencia előtt, szeptember 12-én értesül a közvélemény.
A döntést a Munkáspárt regisztrált tagjai hozzák meg, akik egy-egy szavazattal rendelkeznek. Eddig hárman jelentették be indulásukat: Andy Burnham árnyék-egészségügy- és Yvette Cooper árnyék-belügymininiszter, valamint a magát a „változás jelöltjeként" beállító, Tony Blair volt kormányfő követőjének tartott Liz Kendall.
A legnagyobb ellenzéki párt fontos döntéssel lepte meg a közvéleményt. Ügyvivője, Harriet Harman és Hilary Benn árnyék-külügyminiszter a The Sunday Timesban megjelent nyílt levélben jelentette be, hogy a párt zöld utat ad az EU-hoz tartozásról szóló népszavazásnak. A Labour azért szavaz majd együtt a parlamentben a kormánnyal, mert belátta, hogy a választópolgárok több mint negyven év óta először beleszólást kérnek London és Brüsszel viszonyába.
|
Új szereplők a Labour vezetésében (balról jobbra): Andy Burnham, Yvette Cooper, Mary Creagh, Tristram Hunt és Liz Kendall
Paul Hackett / Reuters |
A Labour aktívan kampányol majd az uniós tagság folytatása mellett, és arra ösztökéli David Cameron miniszterelnököt, hogy az európai kapcsolatok újratárgyalása során próbáljon meg változásokat elérni a bevándorlás és a jóléti szolgáltatások területén.
A Népszabadság által megkérdezett Justin Fisher, a londoni Brunel Egyetem politikai, történeti és jogi tanszékének a Munkáspártot jól ismerő vezetője annak tulajdonítja a választási vereséget, hogy „nem ment át az üzenet". A Labour nem tudta magát elég vonzóvá tenni azokban a választókörzetekben, ahol az emberek hagyományosan a két nagy párt közül választanak, azaz Közép- és Délkelet-Angliában. Nem szolgáltatott elég indokot arra, hogy öt év tory kormányzást követően visszatérjenek a Munkáspárthoz.
Ed Miliband személyiségével is baj volt. A választók rátermettebbnek tartották David Cameront a miniszterelnöki pozícióra, mint a fiatalabb Milibandet, aki 2010-ben nagy meglepetésre felülkerekedett bátyján, a népszerű volt külügyminiszteren, Daviden a munkáspárti vezetőválasztási küzdelemben. Az ellenzék vezéreként azonban nem győzte meg az országot, hogy a gazdaság jó kezekben lenne nála. Végzetesnek bizonyult, hogy csak a kampány finisében igyekezett meggyőzni a szavazókat, hogy nem készül koalícióra a skót nacionalistákkal.
Ha a párt nem kíván hosszabb időre berendezkedni az ellenzéki padsorokban, olyan vezetőt kell választania, aki az ízig-vérig Labour-szimpatizánsokon – a szegényebb Északkelet-Anglián – túl a már említett középső és délkeleti területek jómódú lakossága számára is vonzó lehet. A választás eredménye alapján nyilvánvaló, hogy vissza kell térni a balközépre, azaz a korábban Tony Blair által elfoglalt platformra. A Munkáspártnak ezt megelőzően sosem sikerült sorozatban kétszer nyernie, míg Blair „New Labourje" háromszor is eredményes volt.
Cameron nem jön Budapestre
A brit sajtóban felröppentett tervekkel ellentétben, a brit kormányfő a csütörtök–pénteki körútján nem keresi fel Budapestet. David Cameron a júniusi EU-csúcs előtt minden tagállam vezetőjével szeretne találkozni. A múlt pénteki, rigai csúcstalálkozó nyilvánvalóan megfelelő keretet szolgáltatott a magyar kormányfővel folytatott négyszemközti megbeszélésre. Cameron csütörtökön Helle Thorning-Schmidt dán és Mark Rutte holland kormányfővel, majd Francois Hollande francia elnökkel tárgyal. Pénteken pedig Ewa Kopacz lengyel miniszterelnökkel és Angela Merkel német kancellárral találkozik.
(R. H. V.)
