Már karácsony sincs EU nélkül
Hálátlan dolog manapság az Európai Uniót védeni. A polgárok nem kedvelik, a kormányok gyakran olyasmiért is Brüsszelt hibáztatják, amit maguk is jóváhagytak. A bizottság elnöke szerint az a baj, hogy az EU-ban kevés az európai és kevés az unió.
2015 novemberében az Európai Unió Miniszteri Tanácsa (a tagállamok) és az Európai Parlament rendeletet alkottak a karácsonyi gyertyáról. Eldöntötték, mennyi idő alatt kell elégnie. Meghatározták a láng magasságát, hogyan és hová kell helyezni, hogy szilárdan álljon a talpán, a lehető legkisebb biztonsági kockázatot jelentse a környezetre. „Ezért meg ki a felelős?” – fortyant fel emlékezete szerint Jean-Claude Juncker, amikor advent harmadik vasárnapját követően megjelent a jogszabály az EU hivatalos lapjában. Az Európai Bizottság elnöke nem értette, hogy a közösség
miért égeti magát ilyen piszlicsáré ügyekkel, amikor annyi más, fontosabb kérdéssel kellene foglalkoznia.
A bizottsági elnök azzal magyarázza az EU rohamos népszerűségvesztését, hogy az emberek azt tapasztalják, a szervezet a kelleténél jobban beleszól a mindennapjaikba. A kormányok pedig csak erősítik ezt a benyomást, amikor az uniót kárhoztatják a saját mulasztásaik vagy olyan döntések miatt, amelyeket egyébként Brüsszelben maguk is jóváhagytak. – Az Európai Unióban kevés az európai és kevés az unió – fogalmaz Juncker, arra utalva, hogy a valóban közös megoldást igénylő problémákra ugyanakkor mindinkább különutas válaszok születnek.
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke a minap a folyamatos válságért a tagállamokat okolta, amelyek gyakran akadályozzák a közös fellépést. „Állandóan falakba ütközünk” – fejtegette a német szociáldemokrata politikus, aki szerint egyes uniós politikák többek által szorgalmazott „renacionalizálása” – visszahelyezése nemzeti hatáskörbe – „csak súlyosbítaná Európa jelenlegi gondjait. Schulz szerint
húsz tagállam gyakorlatilag ellenáll a menekültek befogadására vonatkozó tanácsi határozatnak, majd egyazon lendülettel az Európai Uniót teszi felelőssé a migránsválságért, amely nem is létezne, ha a kormányok betartanák a megállapodásokat.
Judy Dempsey, a brüsszeli székhelyű Carnegie Europe kutatóintézet vezető elemzője úgy látja, nincs abban semmi rendkívüli, hogy az EU tagországai fellépnek saját nemzeti érdekeik védelmében. Ám új elem a korábbiakhoz képest a kormányok szerepének megerősödése. A sorozatos népszavazási kezdeményezések arról árulkodnak, hogy igyekeznek távolságot tartani Brüsszeltől.
– Az unió népszerűségvesztésével párhuzamosan a referendum az euroszkeptikus kormányok önigazoló eszközévé vált – vallja a szakértő.
Az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője, Guy Verhofstadt az európai politika legnagyobb ellentmondását abban látja, hogy miközben a polgárok
a társadalmi problémák nagy részének megoldását az EU-tól várják, a közösség számára senki sem hajlandó az ehhez szükséges hatásköröket biztosítani.
– Az emberek egy megújult, hatékonyan, demokratikusan és átláthatóan működő Európai Uniót szeretnének. A legnagyobb problémánk az, hogy egy sürgős reformokra szoruló szervezetet védelmezünk – fogalmazta meg a volt belga miniszterelnök az EU híveinek dilemmáját új könyve minapi brüsszeli bemutatóján.
