Bono szerint a Közel-Keletről és Kelet-Afrikából menekülő tömegek már az európai egységet fenyegetik. A kontinens az 1940-es évek óta nem látott a mostanihoz hasonló méretű egzisztenciális veszélyt, aminek része a Lengyel- és Magyarországon tapasztalható „hipernacionalizmus” is. Mindez a britek esetleges kilépésének lehetőségével együtt már minden korábban elképzeltnél nagyobb válságot vetít előre, ami miatt „itt az ideje, hogy Amerika is ideges legyen”.
Az afrikai helyzetet, mint kifejtette, az egyaránt szélsőséges ideológia, szegénység és éghajlatváltozás jellemzi. A cikkben amellett érvel, hogy a menekültek és az őket elhelyező országok, így Jordánia és Törökország, a mostaninál sokkal nagyobb humanitárius segélyt kéne, hogy kapjanak. Fejlesztési projektekkel el lehetne érni, hogy az adott országok ne teherként, hanem gazdasági lehetőségként, munkaerőként tekintsenek a menekültekre, akik maguk is dolgozni akarnak.
Harmadsorban fejlesztési segítséget kellene nyújtani a még „talpon”, de nehéz helyzetben lévő országoknak, mint például Nigéria. Ha ugyanis ezekben is összeomlik az állam, a mostaninál is nagyobb migrációs hullámok indulhatnak meg. Bono szerint még nem veszett el minden remény, de ez a remény immár türelmetlen, „és nekünk is annak kell lennünk”.
Az énekes azt tanácsolta az amerikai törvényhozásnak, hogy háború helyett humorral küzdjenek az Iszlám Állam terroristáival. Küldjenek a térségbe komikusokat, mint Amy Schumer, Chris Rock vagy Sacha Baron Cohen, mert a díszlépésben masírozó terroristák erejét elveszi, ha kinevetik őket.
Min nevetnek a muszlimok?
Bono ötlete, miszerint a terrorizmus ellen annak nevetségessé tételével kéne felvenni a harcot, nem teljesen új. Albert Brooks 2005-ben vígjátékot is forgatott ezzel a címmel: A nevetséges keresése a muszlim világban. A film alapötlete az, hogy az amerikai külügyminisztérium megbízza a színész-humoristát, derítse ki, min nevetnek az iszlám hívők. A feladat azonban nem egyszerű, mivel a zsidó Brooksot nem engedik be az arab országokba, így végül Indiában köt ki, ahonnan illegálisan átmegy néhány órára Pakisztánba, hogy ottani humoristákkal találkozzon. Végül önhibáján kívül csaknem atomháborúhoz vezető konfliktust gerjeszt a két ország között, s hiába készül el a gyűjtemény arról, min nevetnek a muszlimok, Washington addigra ejti a tervet.
