Mint emlékezetes, miután Srebrenicát elfoglalták a boszniai szerbek, a bosnyák lakosság pánikszerűen menekülni kezdett. Sokan a holland békefenntartók potocari táborában szerettek volna menedéket találni. Innen azonban kiparancsolták a férfiakat.
Az ezt követő mészárlásban hatezer férfit és fiút végeztek ki, ez volt a második világháború utáni legsúlyosabb tömeggyilkosság Európában, amely egy sor kérdést felvetett a nyugati országok és az ENSZ felelősségéről. Srebrenicát ugyanis 1993-ban védett övezetté nyilvánította az ENSZ, a hollandoknak kellett volna megvédeniük a polgári lakosságot - emlékeztetnek a BIRN, a balkáni oknyomozó újságírók szervezetének munkatársai.
Hosszú ideje zajlik a jogi kötélhúzás Hollandia, az ENSZ és a bosnyák áldozatok hozzátartozói között. A holland békefenntartók az ENSZ kötelékében voltak jelen Srebrenicában, de az ENSZ már elhárította magáról a felelősséget. A holland államot viszont tavaly már felelősnek mondták ki három bosnyák férfi halálában: itt lehetett konkrétan bebizonyítani, hogy a békefenntartók megakadályozhatták volna a kivégzéseket.
- A fiam beteg volt, ennek ellenére kiküldték a potocari táborból - panaszolja Munira Subasic, aki szerint a hollandok is tudták, milyen sors vár azokra, akiknek el kell hagyniuk a tábort. Azt ígérték, hogy biztonságban lesznek, hogy megvédik őket - aztán a környező erdőkben megtalálták a holttesteiket.
A Srebrenicai Anyák szervezetének ügyvédei azzal érveltek: bizonyítékuk van arra, hogy az akkori holland védelmi miniszter utasította a tábor parancsnokát, hogy ne tegye ki veszélynek saját embereit. Ezért semmilyen konfliktust nem vállaltak a boszniai szerbekkel, így azonban nem tudták teljesíteni azt a kötelezettségüket sem, hogy megvédjék a civileket - mondja Marco Gerritsen, az áldozatok egyik ügyvédje a BIRN-nek,
Szerinte a hollandokat nemcsak tétovaságukért illeti felelősség, néhányan aktívan segítettek is a szerbeknek a férfiak és a nők szétválogatásában. A táborból elküldött férfiak sorsáért pedig egyértelműen felelőssé tehetők - ezt állapította meg most a holland bíró is. Ám a vérengzés összes, hétezerre becsült áldozatáért nem terheli őket felelősség.
Morális szempontból nagyon erős ítélet született - mondta lapunknak Lattmann Tamás nemzetközi jogász, de arra nem számít, hogy ez alapvetően megváltoztatná a békefenntartók munkáját. Erre ugyanis szigorú szabályok vonatkoznak, fegyvert például csak önvédelemből használhatnak a kéksisakosok.
Ha ugyanis mások védelmében alkalmaznának fegyveres erőszakot, azzal veszélyeztetnék a békefenntartó tevékenység semleges és pártatlan jellegét. Ezt a hollandok mandátuma sem tette lehetővé: épp ezért eredményezett nagyon bonyolult elméleti és morális dilemmát, amikor egy népirtással kellett szembesülniük.
A szabályok azóta sem változtak, ha úgy tetszik, a világ nem tanult a srebrenicai szörnyűségekből. Azóta is csak reménykedhetnek a békefenntartók, illetve a mögöttük álló országok, hogy nem kerülnek ilyen éles, erkölcsi kérdéseket is felvető helyzetbe.
Srebrenicában a nemzetközi politika vallott kudarcot, amelyben a hollandoknak jutott a bűnbak szerepe.
Lattmann Tamás azt is hozzáteszi: a holland békefenntartók gyakorlatilag reménytelen helyzetbe kerültek. Kevesen voltak, bekerítve, ráadásul könnyűfegyverekkel nézhettek volna szembe az állig felfegyverzett boszniai szerb hadsereggel. Még csak azzal sem hitegették őket, hogy szorult helyzetben légitámogatást kapnának.
- Nagyon szűk mandátum birtokában, a katonák morális lehetetlen helyzetben voltak - fogalmaz a nemzetközi jogász. Mindenképp a hollandok mellett szól, hogy a tábor parancsnoka korábban nyitott egy folyosót, ahol kiengedték a lehető legtöbb bosnyák menekültet, ám ezeket a menekülteket később a boszniai szerbek - ENSZ- járműnek álcázott fehér teherautókkal - begyűjtötték.
Érdekes adalék, hogy a békefenntartók mandátumába az sem fért bele, hogy mentességet nyújtsanak a tábor területén a bosnyákoknak. Itt a parancsnoknak azt kellett mérlegelnie, hogy ha a boszniai szerbek megtámadják emiatt a kéksisakosokat, akkor az milyen következményekkel járt volna. A holland bíró most egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a kockázatot vállalni kellett volna.
Srebrenicában a nemzetközi politika vallott kudarcot, amelyben a hollandoknak jutott a bűnbak szerepe - fűzi hozzá a nemzetközi jogász. A kéksisakosok feladata csupán az, hogy jelenlétükkel garantálják a nyugalmat, nem pedig a béke kikényszerítése.
Persze erre is adhatott volna mandátumot az ENSZ BT, de a nagyhatalmak ehhez nem járultak hozzá. Az oroszok ellenállása miatt pedig a rendkívül szűkre szabott kereteket sem lehetett tágítani. Van egyébként olyan afrikai ENSZ-misszió, ahol békefenntartás keretében már működik egy beavatkozó zászlóalj, amelynek a feladata a békekikényszerítés.
- Ilyenkor van az, hogy a katonák eldobják a kék sisakot és felveszik a terepszínűt - fogalmaz végül Lattmann.
