Egy sarokban, a konyha bejáratánál kaptak helyet, és furcsán, ügyetlenül viselkedett több pincér is, akikről aztán bebizonyosodott, hogy álruhás rendőrök voltak
Menedékkérelmüket – miután az első döntés után a bíróság új eljárást rendelt el – kétszer utasította vissza a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, így Sepelevék a múlt hét végén bejelentették: visszavonják beadványukat, sőt egyenesen kérik, hogy adják ki őket Ukrajnának.
|
Galina és Olekszandr Sepelev a budapesti ítélethirdetésen
Beliczay László / MTI |
Az erről kiadott közleményük szerint Janukovics bukása előtt odahaza esélyük sem lett volna ügyük korrekt elbírálására, most viszont – ha még mindig fenntartják velük szemben a vádat – készek az „elszámoltatásra”.
Ha Sepelev érvelése megalapozott, az új kijevi hatalomnak – amelyben bár egyelőre szürke eminenciásként éppen Timosenkóé az irányító szerep – előbb-utóbb le kell zárnia az ellene folyó eljárást.
A férfi azonban még csak reménykedik ebben, és – mint mondta – megérti, ha a zűrzavaros ukrajnai helyzetben időbe telik, amíg az ő ügyével is foglalkozni kezdenek.
Pedig a története annak idején meglehetősen nagy visszhangot váltott ki. Egy születésnapi vacsorán, Budapest egyik elegáns szállodájának éttermében rohanták le őket a kommandósok – idézte fel zaklatottan, a rosszulléttel küszködve elfogásuk estéjét Sepelev felesége, Galina, aki elmondta: már az első pillanattól kezdve rossz előérzettel ült le a vacsoraasztalhoz.
Egy sarokban, a konyha bejáratánál kaptak helyet, és furcsán, ügyetlenül viselkedett több pincér is, akikről aztán bebizonyosodott, hogy álruhás rendőrök voltak – sorolta a gyanús jeleket. Szavai szerint az akciónak az ukrán hatóságok képviselői is tanúi voltak.
Budapesten – mint mondták – biztonságban érezték magukat Sepelevék. Egyes hírek szerint még más névre szóló magyar irataik is voltak, igaz, erről a férfi nem kívánt beszélni a Népszabadságnak.
Azt azonban nem titkolta, hogy 2013 márciusában – miután több hónapon keresztül utazgattak Európában és Kanadában, ahol az 1990-es évek végén az állampolgárságot is megkapták – azért jöttek Budapestre, mert itt él legidősebb fiuk és az unokájuk. Mivel Timosenko hívei (köztük a férje) hat uniós tagállamban menekültstátust kaptak, úgy gondolták, hogy az EU-tag Magyarországon ők is számíthatnak erre.
A rossz oldalon?
Sepelev hányattatásait – saját állítása szerint – az okozta, hogy bár hitvesével együtt Janukovics hátországából, Donyeckből származik, a 2000-es évek közepén nem az ott legerősebb Régiók Pártjának (PR), hanem a konkurens politikai erőnek, Timosenko akkori pártszövetségének, a BJUT-nak kötelezte el magát.
Pedig Janukovicséktól is kapott ajánlatot, szemet vetettek a sikeres vállalkozóra, aki már az 1990-es évek közepének zűrzavaros időszakában német–ukrán kereskedőcéget hozott létre, majd átnyergelt a banküzletre.
Még Donyeckben üzlettársával együtt bankot alapított, a felügyelőbizottság elnöke lett, és – mint mondta, kizárólag törvényes eszközökkel –adósságbehajtással foglalkozott.
Politikusi karrierje 2006-ban kezdődött, akkor került be az ukrán parlamentbe Timosenko pártjának listáján, de folyamatosan próbálták átcsábítani Janukovicsék frakciójába. Büntetőügyeket igyekeztek a nyakába varrni, hogy rábírják az átállásra, kínáltak neki dollármilliókat, sőt -tízmilliókat és üzleti előnyöket – állította lapunknak.
Ám ő sokáig nemet mondott, csakhogy 2010 tavaszán, éppen akkor, amikor Janukovics államfő lett, átült a PR-hez. Szavai szerint azért, mert azzal zsarolták, hogy letartóztatják a feleségét. Háromnegyed év elteltével kilépett a képviselőcsoportból, és függetlenként folytatta.
Továbbra is folyamatosan kapott fenyegetéseket a „donyeckeiektől” – mondta, védelmet mégis a Janukovics vezette hatalom irányítása alatt álló különleges rendőri egységtől, a februári véres kijevi összecsapások idején hírhedtté vált Berkuttól kért és kapott.
„Timosenko pártjában minden fehér, világos és európai volt”
Nem csak a politikában ment szembe Janukovicsékkal – vallja magáról Sepelev. A parlament pénzügyi bizottságának tagjaként közreműködött több banki visszaélés leleplezésében – mondta. Szerinte számolatlanul adtak ki hiteleket, amelyeket aztán – mivel az adósok sorra csődbe mentek – nem kaptak vissza.
A PR képviselői és a párt üzleti holdudvara gazdagodott az üzleteken, miközben az érintett bankokat súlyos állami milliárdokkal kellett feltőkésíteni – hangoztatta Sepelev. Ám az egyik ilyen banknál, a Rodovidnál elkövetett sikkasztások egy részét éppen neki róják fel a kijevi hatóságok, 2012 őszén (amikor még képviselő volt, így megillette a mentelmi jog) házkutatást is tartottak kijevi lakásában – panaszolta. Hozzátette: a Janukovics vezette hatalom Timosenkóékat tette felelőssé a feltárt pénzügyi visszaélésekért.
Pedig Sepelev szerint a politikus asszony tiszta és ártatlan. Pártjában „minden fehér, világos és európai” volt, ő maga egyenesen, törvényesen intézte az ügyeket – áradozott a volt miniszterelnökről.
Véleményét még az az érv sem ingatta meg, hogy a politikai korrupció rendszere már jóval Janukovics elnöksége előtt kiépült Ukrajnában, Timosenko előéletével, az 1990-es években a gázüzlet révén, gyorsan szerzett vagyonával kapcsolatban pedig számos kérdőjel, vád vetődött fel. – És hol vannak a bizonyítékok? – zárta le egy kérdéssel a témát Sepelev.
